Mindig megkapom, hogy de hát mi akartuk ezt a fene nagy egyenlőséget, akkor tényleg, mi bajom is van az apák napjával? Csak érzem ezt a megmagyarázhatatlan érthetetlenséget, amellett, hogy maximálisan híve vagyok például a háztartási munkák igazságos elosztásának és azzal is egyetértek, hogy a gyerek nem az anya dolga kizárólagosan. Támogatom a váltott felügyeletet az arra pszichésen felkészült, érett és alkalmas gyermekeknél (és szülőknél).

Hát akkor, miért ne lehetne apák napja? Tök cuki, ahogy apával pózol a gyerek a facebook vagy Instagram fotón, vagy nem?

Hát egyrészt, mert az imént felsorolt dolgok még baromira nem jellemzőek nálunk, hanem jellemzően az anyák látják el kizárólagosan a házimunkát és a gyermek körüli teendőket akkor is, ha ugyanúgy munkahelyük van, mint az apáknak. Ez most nem a feminizmusról szól szerintem, hanem az igazságosságról.

• Igazságtalan, hogy az anyák végezzenek minden házimunkát. (Pláne, hogy városi környezetben általában kertet sem kell nyírni és a garázsban sem kell bütykölni.)
• Igazságtalan, hogy az anyákon teljesíthetetlen elvárások vannak.
• Igazságtalan, hogy a szülői értekezleten nem látok apukát, csak elvétve.
• Igazságtalan, hogy az apák, ha akarnak, sem lehetnek ott sok, a gyermek életében is fontos eseményen.
• Igazságtalan, hogy általában csak az anyáknak jut a gyereknevelés első pár évének minden nehézsége és öröme.
• Igazságtalan, hogy ezen évek után az anyák másodrangú munkaerő lesznek.
• Igazságtalan, hogy az egyenlőség már megint csak a felszínen van jelen.

Nem tudom, honnan jött az apák napja, nem is érdekel, de azt gondolom, akkor lesz itt az ideje és akkor fogom tudni átérezni és örülni neki, ha az igazságtalanságok már megszűntek a mélyben, minden családban és fejben.

Gondolkodólány írása