3 napig tartó csoda: karácsonyi szeretet

Még nincs is karácsony, mégis mi ez az iszonyatos dugó a belvárosban? Dühöngök és káromkodok, mint egy kocsis, mikor az előttem lévő autó nem fordul be a sárgánál, mert még én is átfértem volna. Tévedtem, már karácsony van.

Konstatálom tehát, hogy megállíthatatlanul elkezdődött az évente szokásos karácsonyi vásárlási láz. Én már évek óta nem vagyok hajlandó részt venni ebben a karácsony környéki, romboló hisztériában. Már begyűrűzött a Black Friday is (ez amúgy eredetileg az amerikaiak tobzódó vásárlásünnepe, hát rosszul vagyok, de komolyan), így van még egy ok a (túl)fogyasztásra. Szükség ugyan nincs rá, de 50%-kal olcsóbb…

Folyton rinyálok, hogy fogyasztóvá degradáltak minket, embereket de nem: igazából mi tettük magunkat azzá. Gondoltál a karácsony valódi értelmére mostanában? Az utóbbi években?Mert én csak üveges szemmel vásárló gépembertömegeket latok, meg plazmatévét karácsonyra, hitelből…

Ha eddig nem tanultál meg szeretni, akkor nem most fogsz.

Cikkek jelennek meg például olyan címmel, hogy “hogyan éld túl a karácsonyt”-mi van? Az van, hogy most is, és most különösen, meg kell mutatni, és legalább naponta ki kell majd posztolni fészbúkra, hogy nálunk hatalmas a karácsonyfa, nagy és drága az ajándék, tökéletes a bejgli meg a halászlé, amit a gyönyörű tiszta lakás tágas konyhájában pikkpakk állított elő az egyáltalán nem agyonstrapált háziasszony, és miután családilag elénekeltük a Mennyből az angyalt, a tiszta ablakokon keresztül együtt nézzük a hóesést.

Ehhez képest tuti a veszekedés, odaég a kaja, és hullafáradtak a szülők. (Jobb esetben mindkettő.) Jót tenni, jótékonykodni, szeretni (értsd: úgy tenni, mintha) is csak ebben három napban kell, aztán letudjuk egész évre. Hát normális ez? Szerintem nem. A kötelező ajándékoktól meg amúgy is hányok. Jaj, mit vegyek neki! Kétségbeesés. Stressz, emiatt is. És ha azt mondod, hogy kösz, de nekem nem kell semmi: akkor biztosan álszent vagy, ki az, akinek nem kell ajándék?

Hát nekem nem. Ilyenkor, így biztosan nem.

Az ajándék az, hogy meglátok valamit, az év bármelyik napján, bármikor, csak meglátom, és eszembe jut az, akit szeretek, meg az, hogy mennyire örülne ennek, és az is (ne legyünk tényleg álszentek), hogy én mennyire leszek boldog, mikor ő örül. Ez az ajándék. Nem az összeharácsolt, vagy hitelből vett plazmatévé.

Gondolkodólány

Gondolkodólány

Nevem Gondolkodólány, születtem a rendszerváltás évtizedében egy rendszert nem váltó országban. Lehettem volna oktató, de nem lettem. Voltak-vannak függőségeim. Vissza-visszatérnek, kísértenek, mint a hiány, meg a magány. Lassan elhiszem, hogy ezek az élet velejárói. Vannak elveim is, ragaszkodom hozzájuk, összetartanak. Próbálok felnőni, több-kevesebb sikerrel. Próbálok példát mutatni, néha még kevesebb sikerrel. Szeretem, ha szeretnek, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem megy minden áron.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.