36+ Amikor végre összeállt, ki vagyok én.

Azt mondják: életközépi válság. Milyen válság? Milyen katasztrófa? Nincs itt kérem semmiféle válság. Van helyette viszont kerekség, érettség, teljesség, bátorság, kiegyensúlyozottság, elégedettség, kreativitás, fejlődés, belső és külső mosoly, nőiesség, bujaság és nem utolsó sorban szépség. 36 múltam és mindez én vagyok.

Vagyis így látom magam. Végre el tudom fogadni magam: úgy érzem, hogy minden jó és rossz tulajdonságommal együtt szerethető vagyok. Más vagyok és közben mégsem. Más vagyok, mert most végre békében vagyok magammal, de nem vagyok más, mert belül ugyanaz van, ugyanaz a Rozália, aki eddig is voltam. Most végre olyan lány vagyok, akibe magam is bele tudnék szeretni.

Igenis jó érzés végre megbékélni, pedig mindig azt hittem, hogy életem végéig fog tartani ez a harc magammal, önmagam elfogadásáért. Tudom, őrültségnek hangzik, de így éreztem. Mindig azt hittem, hogy ez így is marad. És arra, hogy ez megváltozik, igazán nem számítottam.

Túl vagyok már életem zenitjén, Sok mindent láttam és tapasztaltam már és ezekre büszke vagyok. Csodálatos életem van, rengeteg lehetőséget kapok az élettől, sok energiát, akaraterőt. Mindenem megvan a teljességhez és ami nincs, azt képes vagyok magam is megteremteni. Azt érzem, hogy bármire képes vagyok, előttem hever a világ és akármit akarnék, sikerülne.

Az a furcsa, hogy ebben a csodálatos érzésben senki nincs itt velem. Egyedül vagyok, de nem vagyok magányos. Bátor vagyok és erős. Független és törekvő.

Elég, ha csak elhiszem, hogy így van, nem kell így is lennie.

Hiszek abban, hogy az életemnek eddig is volt és ezen túl is lesz értelme, hogy továbbhaladok a megismerés és kiteljesedés útján, hogy tovább alkothassak vagy csak hogy értőn figyelhessek és hogy tovább adhassak abból a bőségből, ami nekem jutott.

(Másik írónk szintén ehhez a témához nyúlt itt.


Formáld Te is a világot! Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.

Minden érzés, gondolat számít. A Tied is!

                                                         Arlette

SuLo

A megszokott fejlődés nélküli és unalmas. De a váratlan önmagad megismerésére késztet.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.