A Coach vírus – avagy a Facebookon terjedő „megmondóember” margójára

Lecövekeltem ennél a témánál. Nyilván, érintettségem okán vált ki belőlem heves reakciókat. Ez az egész sekélyes, degradáló, magát az individuumot nem tisztelő jelenség, ami nem más, mint sok random, felületes idézet „ életvezetési tanácsadó” köntösbe bújtatva.

A közösségi oldal önti magából okos coachainkat. Egy időben én is éhesen rávetettem magam a szavaikra. Új jelenség volt, és csontig benyeltem. Miért? Talán azért, mert kereső vagyok, nyitott vagyok, éhezem a belső fejlődésre, sőt mi több, ez a belső motorom. Az ösztönös fejlődés, alakulás, változás, új és új szemszögek kipróbálása.

S mivel hirtelen és nagy bőséggel robbant be ez a coach-divat-vírus, az újdonság erejével hatott rám. Mindaddig, amíg a keresésem eredményeképpen rá nem leltem az interneten olyan platformokra, ahol valódi, igényes, s nem instant oda vetett válaszokat kaptam az engem  érdeklő kérdésekre.

Nem általánosítok, de a legtöbb jó coach nem ilyen olcsó fogásokkal halássza a klienseit!

Ez is része volt annak, hogy elkezdtem különbséget tenni. S az eszmélésem felgyorsították egy bizonyos hölgy írásai és már magvasnak sem mondható gondolatai.

Ő pár évvel ezelőtt nagy fájdalmat élt át, elveszítette a gyermekét. Ám egy idő után az írásai számomra hitelüket vesztették. Elkezdett valami másról szólni a lénye, az írása, s egyéb megnyilvánulásai.

Azt éreztem, hogy felruházza magát azzal a joggal, hogy neki kell megmondani, szájba rágni, közhelyszerűen az anyaságról a frankót.

Az alábbi idézetben tett mondatok, nem szó szerint értendőek, de ez a lényegük!

„szeresd a gyermeked”, „törődj a gyermekeddel, minden időd vele töltsd”, “csak amit vele töltesz, és ha nagyon szereted, akkor vagy jó anya”. S, ahogyan azon sorokat olvastam éreztem, ahogy megy fel bennem a pumpa. Kattintottam egyet, hogy elolvassam a kommenteket, de csak szenvedő, bólogató Juliskákat láttam, akik elhitték, hogy ha a fent névvel meg nem nevezett hölgy, erre nem hívja fel a figyelmüket, akkor ők bizony sz.. Anyák.

Ki ad felhatalmazást erre egy embernek? (S, a háttérben már kő kemény üzletszagot érzek)

Nos, azt hiszem, hogy MI.

Addig a pontig persze, amíg valami el nem kezd bennünk mocorogni és méltatlankodni belül, hogy itt valami nem stimmel.

S bizony, hogy nagyon nem stimmel. Nem fogadom el, és nem díjazom, ha egyik felnőtt a másik felett szülői szerepben (Eric Berné után) tetszeleg. Felette igen, és nem vele egyenrangúan. A megmondók, hamis énképpel rendelkeznek, s nem érzik az apró cizzelált-lélek örömét és gyönyörét, amit egy másik lélekkel élsz át, mondjuk egy terápia, vagy egy egyéni eset kezelés folytán. Soha nem mondasz kőbe vésett igazságokat, és közhelyeket sem pufogtatsz. Időtálló érték, hitelesség, szinkron, nyitottság és alázat, tisztelet.

Egy bölcs így nyúl a lelkek után, hogy segítsen nekik.

( Lélekrombolók címen indult rovatunk a fent említett díszpintyekről itt olvashatjátok, többi szélhámosról, a lehúzás művészeiről pedig itt írtunk még.)

Háromarcú Lány írása


Ha Te is úgy érzed, van miről beszélnünk, vedd fel velünk a kapcsolatot.

                                                         Arlette

Történelmi Hősnők

Az archivált szerzők írásai olvashatók itt.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.