A felelősségteljes lánynevelés 13 parancsolata

Ha leánygyermeked született, próbálj nem kétségbe esni. Nem élünk a középkorban, hogy ez akkora szégyen lenne! Gondolj arra, hogy végre lehetőséged nyílik úgy formálni egy gyermeket, hogy felnőve olyanná váljon, ahogy egy nőnek viselkednie illik. Mert a társadalomba való maradéktalan beilleszkedés nagyon fontos. És ugyan mi mással tehetnél hozzá többet, hogy a kultúránk minél teljesebben fennmaradjon? Íme a társadalmunk hagyományai alapján kidolgozott helyes leánynevelés 13 kulcsa.

  1. A helyes viselkedést már egész pici kortól kell folyamatosan alakítani. Ne tűrj el semmilyen neveletlenséget! Persze a leggondosabb nevelésed mellett is előfordulhat, hogy az óvodából csúnya szót hoz haza. Töröld képen úgy, hogy legközelebb tízszer is meggondolja, meg mer-e szólalni, és ne mulaszd el kioktatni, hogy egy kislány nem beszél így. A kislány szót jól hangsúlyozd.
  2. Ha meg kell verni, hát meg kell verni. Semmi értelme, hogy emiatt rosszul érezd magad. A legfontosabb, hogy rendes embert nevelj belőle. Azazhogy lányt. Tudod jól, hogy a liberális nevelés megbukott. Még csak az kéne, hogy valami prájdon riszálja a seggét! A szülő szent kötelessége megmutatni a helyes utat. Hessegesd el az önvád aljas kis gondolatait, és erősítsd a meggyőződést, hogy ezzel mutatod ki a szeretetedet. A felelősségteljes szülő igenis gyakran veri meg a gyerekét, mert érdekli a sorsa. A kék-zöld foltokba még senki nem halt bele, de ha rossz társaságba keveredik, abból nagy baja lehet. Már a klasszikus bölcsek is megmondták az ókori rómaiaknál: hajót és gyereket hátulról kell kormányozni. (Nőt meg pláne..) Egy leánygyermek esetében ez különösen fontos, hogy időben hozzászokjon, és megtanulja, hogy ez a szeretetteljes családi idill része. Különben nagy korában az első pofontól képes lenne felborítani a házasságát! Micsoda szégyen lenne szegénynek az „elvált nő” bélyegével élnie! Ezért – ha napi szinten nem is jön össze mindig –, de legalább hetente három alkalommal alaposan verd el, a saját érdekében. És el ne mulaszd megmondani neki, hogy szereted.
  3.  Az akaratosságot időben le kell törni, hiszen annál kevés visszataszítóbb tulajdonság létezik. Pláne egy lányban. Még a végén mindenkit elriaszt, és nem fogja elvenni senki! Ha nem vagy éber, örök szégyenben, vénlányként fogja leélni az életét. Már két-hároméves korában magyarázd el „kézzelfoghatóan”, hogy nem szabad visszafeleselni. Amit a szülő mond, az szent legyen a gyerek előtt. Nyilvánvaló, hogy a felnőtt jobban tudja, mert sokkal tapasztaltabb, és szeretetből mondja vagy teszi a dolgokat.
  4. Kísérd figyelemmel a fejlődését. Mindig mutass rá a hibáira, hogy időben ki tudja azokat javítani. Ha nem érti meg elsőre, ne keseredj el. A gyerekeknek csekélyebbek az értelmi képességeik, hiszen azért gyerekek. Játszd el neki jól eltúlozva, hogy lássa, mit csinál rosszul. Ha még mindig nem javul, üvöltsd le a fejét. Neked is jól fog esni, ha kiadod a gőzt. Egy gyereknek pedig a legjobb dolog a nyugodt, feszültségmentes szülő társasága.
  5. Bármi gond támad, magyarázd el neki, hogy egyedül az ő hibája. Mert figyelmetlen, meggondolatlan, és rendes kislánnyal nem történhet ilyesmi. Nem tanul rendesen, lusta és semmirevaló. És idegesít, hogy folyton nyafog. Megint kiprovokálta a pofont. Miért nem tud normális lenni, mint a többi gyerek?
  6. Fontos, hogy mások is lássák, milyen gondosan neveled, ezért vendégségben jó hangosan szidd össze a legkisebb apróságért, hogy kitűnjön, mennyire alapos nevelést kap. Ezzel tiszteletet vívsz ki a környezetedben.
  7. Ha valamit jól csinál, eszedbe se jusson megdicsérni! Vigyázz, ez nagy csapda, mert csak elszállna tőle, az meg nem vezet sehova. A nagyképűség is egy nagyon csúnya tulajdonság. Egy lány legyen szerény, akár az ibolya. Másrészt meg mi értelme lenne, hogy ügyesnek képzelje magát, mert mi lesz vele akkor az első nehézségnél? Természetes, ha jól csinálja a dolgokat, nem értelmi fogyatékos, hogy meg kellene dicsérni érte.
  8. Ha jókedve van, ébreszd rá, hogy az élet kemény. Nemcsak vihogás meg táncikálás. A te felelősséged, hogy ne csapjon zajt, mert még megzavarna másokat, az pedig mekkora szégyen. Egy lány üljön el csendben. A felesleges fecsegés idegesítő, követeld meg, hogy csak akkor szóljon, ha kérdezted.
  9. Ne szólítsd a nevén, csak ha kiabálsz vele. Így megelőzöd, hogy nárcisztikus legyen. Ha csak kellemetlen érzés társul a nevéhez, nem fogja a személyiségét mindenki más elé helyezni. Hiszen meg kell tanulnia, hogy nem őmiatta kel fel a nap.
  10. Soha ne vedd figyelembe, ő mit szeretne. Igények, egy gyereknél? Nyilván nem akarod finnyássá nevelni. Ha például észreveszed, hogy egyik ételt jobban kedveli, mint a többit, abból legalább fél évig ne adj neki. Inkább tegyél elé olyanokat, amiket nem szeret, hiszen a legegészségesebb a változatos étrend, és fontos, hogy azokat is megszeresse.
  11. A legnagyobb óvatosságra a ruházkodásnál van szükség. A szép ruhák gőgösséghez, beképzeltséghez vezetnek. Nem akarod egy üresfejű barbibabának nevelni, ugye. A legkörültekintőbben akkor jársz el, ha távol tartod a ruha- és ékszerboltoktól. Mi is felnőttünk az egyszerű és elnyűhetetlen a ruhákban, és milyen rendes ember vált belőlünk. Meg kell tanítanod neki, hogy a külsőségek nem számítanak, csak az, hogy hogyan végzi el a feladatait. Mert persze nemcsak az iskolában kell rendesen dolgoznia, ki kell vennie a részét a házimunkából, hogy felkészüljön az életre. Ha új ruhára vágyik, adjál neki még több feladatot, hogy megtanulja értékelni a pénzt. Ne aggódj, végül majd úgysem kell megvenned neki azt a ruhát. Mindig lehet találni egy gyerek munkájában hibát, amire ráfoghatod, miért nem érdemli meg.
  12. Eljön az idő, amikor a fiúk kezdik érdekelni. Ekkor nagyon óvni kell, nehogy tönkretegye az egész életét. Persze nem láncfűrésszel kell távol tartani a pernahajdereket, nem vagyunk vademberek. Mondd el neki gyakran, milyen csúnya az orra, tömény hányinger a pattanásai látványa, és különben is, egy ilyen csontkollekció/ hájas disznó úgysem kell senkinek. Így két legyet ütsz egy csapásra: visszahúzódó lesz, nem teszi tönkre a jó hírét, és majd ha arra kerül a sor, gondolkodás nélkül hozzámegy az első fiúhoz, és boldog lesz, hogy valakinek mégiscsak tetszik.
  13. Ha megszületik az első gyereke, azonnal közöld vele, hogy innentől fogva ő nem számít, csak a gyerek. Hogy tudja a helyén kezelni a dolgot. Mondd el neki, milyen puhány, mert régen a nők a kukoricatábla szélén szültek.

Ha gondosan nevelted, nem fog panaszkodni, amikor elkezdi verni a férje. Tudni fogja, hogy ő a tehet róla, mert semmit nem képes rendesen megcsinálni. Ekkor már nyugodtan hátradőlhetsz. Így a szép, így a jó. Ha mégis említi, mondd el neki, hogy a jó asszony kötelessége összetartani a családot, amikor szegény férje annyit gürcöl. Ha viszont odáig vetemedik, hogy hozzád menekül, zavard vissza, aztán nézz mélyen magadba, hol ronthattad el ennyire a liberális baromságaiddal. Szégyelld magad. A te lágyszívűséged miatt majdnem szétesett egy család! Azt akarod talán, hogy az unokáid csonka családban nőjenek fel?

Addig neveld jól, amíg még nem késő. A kultúránk forog kockán.

Novák Natália írása, aki a Kökénykunyhó blog szerzője.


Ha Te is úgy érzed, írnál. Vedd fel velünk a kapcsolatot.

                                                         Arlette

Vendég Írók

Itt azoknak a nőknek az írásait olvashatjátok, akik rövidebb ideig, esetleg egy-egy írás erejéig csatlakoztak hozzánk.

2 hozzászólás
  1. Nem csodálom,hogy ehhez nem szólt hozzá senki,remélem senki nem hiszi el ezt a hülyeséget,mert ez büdös nagy baromság,aki szereti a gyerekét az nem arra neveli hogy a leendő férje legálisan verhesse és egy jó anyára számíthat a lánya ha gyermeke születik és nekem soha nem kellett megütnöm a kislányomat ahhoz hogy tiszteljen és jól nevelten viselkedjen még ha egyedül is neveltem,mert én magam se hagynám hogy a férjem vagy társam megüssön nem hogy ezt elvárjam a lányomtól azt kéne így kezelni így aki ezt írta,csak sajnálni tudom ha neki csak a verés az egyetlen eszköz az életében amivel szeretet akar és tiszteletet “kiérdemelni”

    1. Kedves Bubu
      Jól értetted, hogy ez valóban felháborító. Épp ezért született a cikk, hogy éreztesse a helyzet abszurdumát. Sarkítva, iróniával. Sajnos az ingerküszöb annyira magas, hogy egyedül így üthető csak át.

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.