A férfi, aki betonba önti a jövőtöket.

Előző írásom kapcsán kaptam a társkeresős figurákról hideget és meleget is. Voltak, akik szimpla tipizálásnak ítélték. Volt, aki úgy értelmezte, hogy elítélem és ítélkezem a férfiak felett! Sőt! Előre vetítette majdani hanyatlásom és bukásom, mert hogy, ezt érdemlem, az általam leírtak férfit és nőt széthúzó ereje miatt!

Most innen is jelzem, köszönöm jól vagyok! Egyébiránt pedig igen megtisztelő részemre, hogy van, aki azt gondolja, ekkora hatással lennék a nemek viszonyára! Jelentem! NEM kívánok éket verni a két nem között! Sőt! A megértés csodákra képes!

Mind két oldalról vannak típusok, ha nem is tisztán, mint ahogy egy egyszerű személyiség teszt is csak a négy alaptípussal dolgozik, de vannak. Ha lenne idő és lehetőség, hogy ne csak a felszínt nézzük, hanem a mélyét is, miért alakulnak ki valakiben ezek a viselkedés minták, kommunikációs technikák-erre irányult a cikk végén a kérdésem az olvasókhoz- sok magyarázattal szolgálna a másik ember megértéséhez, ezáltal elfogadásához. Ami, teszem hozzá, nem azt jelenti, hogy adott esetben ne jelöljük ki az énhatárainkat a magunk valós igényeinek figyelembevételével! Hiszen azért, mert megértelek és elfogadlak olyannak, amilyen vagy nem jelenti, hogy kapcsolatban is kell lennem veled! A megértés és elfogadás, NEM beletörődés és elfogadása annak, ami nekem nem jó!

És itt vissza is térnék a további típusokhoz.

Sokszor megfogalmazódik kritikaként a nőkkel szemben, hogy még nem történt semmi, még nem is ismeri a partnerét, hovatovább még a randiig sem jutottak és mégis tervezik a jövőt, látják a szép, új, reményteli kapcsolatot, az összeköltözés lehetőségét! Magyarán, belehelyeznek valakit, egy maguk alkotta illúzórikus képbe. Na, nekem sikerült belefutnom ennek a típusnak a férfi megfelelőjébe!

Beszélgetésbe elegyedve, megtalálva a közös hangot, felvettük a kapcsolatot telefonon is. Ebben a formában is volt közös téma és szimpátia. Mivel a távolság köztünk több, mint 200 km, távlati időben tűztük ki az első találkozás időpontját.

Másfél hét volt hátra, de egy hét után, 200 km-ről is azt éreztem megfulladok!

Szeretem a figyelmességet, az odaadást, de mikor minden reggel 5-6 üzenetre ébredsz, virágcsokrokkal, kávés képekkel tűzdelve, kezd picit sok lenni…. Napi 15-20 üzenet, már kötelező jelleget ölt és mikor meghallgatod telefonon, hogy most volt anyukájánál és már szólt, hogy mivel most már komoly kapcsolata van, nem fog tudni menni minden hétvégén, mert ÉN fontosabb vagyok. És hozzátette, hogy persze majd mehetünk együtt, hisz míg ő a kertben dolgozik apuval, lenne nekem is mit csinálni a házban anyuval…..

Na, ez volt az a pont, ahol azt éreztem, kár lenne áltatni és hagyni, hogy miattam ennyit utazzon, feleslegesen! Elsoroltam aggályaimat, elmondtam, nem látom értelmét a találkozásunknak. Nem értette mi a problémám és miért borítom fel a közös jövőnket?!

Ami még el sem kezdődött… Újfent felteszem a kérdést! Mit gondoltok? Vajon mi áll az ilyen típusú kapcsolati megközelítés mögött, mindegy férfiről vagy nőről van e szó?

Kosári Móni írása 

Vendég Írók

Itt azoknak a nőknek az írásait olvashatjátok, akik rövidebb ideig, esetleg egy-egy írás erejéig csatlakoztak hozzánk.

2 hozzászólás
  1. Nagyon durva. …tényleg vannak ilyenek! Folytó és oi mennyire hajlamos a “romantikára ” lehúz, mint az örvény. Nem tudom a választ, Szívesen olvasnám a folytatást! ?

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.