A külsőd, mint fegyver – de Rád céloznak!

Béres Alexandra, Rubint Réka… Csak pár női edző név, de legtöbben tudunk róluk, ott lapul egy videokazetta, DVD a szekrény alján vagy épp feliratkoztunk az online edzésükre.
Tolja a média folyamatosan a külső fontosságát: diéta magazinok, csodapirulák, harmincnapos kihívások. Ez csak a test, kiegészítve a műkörömmel és gél lakkal, műmellel vagy hajhosszabbítással…

Persze, előbbiek az „egészség” jegyében, utóbbiak a „lehúzásért”. Legfőbb fegyverük azonban kimondatlanul is ugyanaz: ha nem vagy szép vékony egyenbarbie, esélyed sincs az életben!

Az ellen oldal is kiabál visszafelé rendesen: plus size (nagyméretű) modellek, a „kutyák szeretnek csak csontokkal játszani”, ha nem tetszik, ne nézzünk rájuk, és így tovább blablabla. De azért titokban mind fogyiznak.

Semmiképp sem szeretnék egyik oldalra sem állni, mert voltam mindkettőn. Egész egyszerűen felhúzom a szemöldököm, mikor azt látom, hogy ugyan valaki xxxl méretű, de az arcán teljes tetoválással feszít: ő adózott a külső elvárásoknak… Majd megkérdezi, én hogy fogytam le.

Nem, nem tetszik ilyenkor a válaszom: császáros voltam, 8 hónapig semmi sport nem lehetett. Utána viszont heti 5x reggel 8tól ott voltam a konditeremben és izzadtam. Kipróbáltam a zsírégető tablettákat, az arcom vörös lett tőlük, igen, de amúgy semmi. Kipróbáltam a 21 napos csodadiétát, egy grammot nem fogytam (de lett egy szuper ajándék shakerem!). Vákuumos kezelés, több centi faragása ígérettel jó ideig, az mintha használt volna egy kicsit, de oda is inkább a társaságért jártam egy idő után. Flabelos, Power Plate, semmi! Testkontroll, Ápdét kaja, újabb pluszkilók az eredmény.

Akkor adtam fel. Becsuktam a fülem a bántó megjegyzésekre, elfelejtettem az edzésterveket és csak magamra figyeltem. Sokáig tartott, mire elértem a nekem való életvitelt és a nekem tetsző végeredményt. Az önismeret nem csak belső tulajdonságainkra értendő, hanem saját testünk megismerésére is…

A hajam egy centisről hátközépig nőtt, most vállhosszú. A túlsúlyom után betegesre fogytam, most vagyok valahol középen. A gél lakk elvékonyította a körmöm, így marad a házi pingálás, viszont már nem fáj, ha bármi hozzáér. Függő vagyok a mérlegtől, mert betartom magamnak a „tól” „ig” határokat, így nem rohan rám föl „észrevétlenül” húsz kiló (az meg mégis HOGY?). Ha fel akarok robbanni egy egy igazságtalanság tapasztalásán, hát lerohanom a magam heti 15 kilóméterét és ezzel meg is oldottam.

Szerintem ez az egész jelenség már rég nem a férfiakról szól, akiknek tetszeni szeretnénk, hanem nőknek nőktől. Dundin is tetszettem, anorexiásnak mondva is tetszettem és most is tetszem, ez a visszajelzés. Tehát hova a „verseny”? Félsz, hogy lecsapom a kezedről a párodat? Már ne is haragudj, de ESZEMBEN SINCS. Direkt biztos nem…. Másrészt meg ennyit nézel ki belőle és belőlem? Ennyi elég lenne? Hol van a szerelem, a tisztelet, az egymás megbecsülése? Csak nem ráhúzódik a zöld szemüveg az orrodra pusztán a csomagolás miatt?

Centik, kalóriák, testzsírszázalék, előtte-utána fotók, fittmamik és kerekmamik egymás cikizése. Nem érdekel, milyen volt a hasad szülés után és az sem, hogy kötényhasad miatt keresztbe felvágattad magad, mint egy disznót: te dolgod, kérlek, ne told az én arcomba!

Mi nők, miért nem védjük egymást a szexista megjegyzésektől inkább? Kérdem én, hol van az összetartás és a másik nővel szembeni előzékenység?

Gondolok itt arra, mikor a férfi nyaggatja a nőt: fogyjál le! Vagy éppen: hova lettek a melleid? Ajándékba kapsz kéthavi konditerem bérletet, ha „finomabb” a célzás. Ugyanez a szolival, mert hát a barna a csinos (rajtam ez úgy állt, hogy szólt a nagynéném, erősen déli típusba mentem át….). Esetleg azzal viccelődik, hogy az ő kosztján biztos összeszednéd magad. Kapod a csokit ajándékba (a virág már elavult ajándék?), de valójában NEM EHETED MEG. Vagy ha mégis, kezdődik elölről a kör.

Most tartok ott, hogy kerek perec szóba sem állok ez ügyben már sem nővel, sem férfival.
Ja, hogy nem akarlak meghallgatni? De nem ám! Ott az ajtó, menj. De nekem ne szólj be, mert csak újabb körök futására sarkallsz, semmi másra.


Nálunk nem kell újságírónak lenned, ha vannak gondolataid, amiket megosztanál másokkal. Írj, vedd fel velünk a kapcsolatotMinden vélemény, gondolat számít. A Tied is!

                                                         Arlette

Alice A

Békés harcos a multikulti világban

Nincs még hozzászólás

Hozzászólások letiltva