Mit mondhatnék? Viszlát, nekem biztos nem fogsz hiányozni!!
A rút kiskacsa összetevői: fiatalság (általában ), egy csipetnyi rossz öltözködési stílus (nálam mindenképpen ), egy evőkanálnyi naivitás, egy kis kiforratlan személyiség, egy jó nagy adag kisebbségi komplexus, megfűszerezve az egészet (ízlés szerint) megfelelési kényszerrel.
Nem tagadom : régen gyűlöltem magam. Lehet hogy nem ez a megfelelő szó, de talán ez adja vissza mégis a legjobban az érzést. Mikor a tükörbe néztem, sírni tudtam volna a látványtól.
Ismered az érzést? Ha nem, rettentően szerencsés vagy !
Igen-igen, ilyen jóban voltam akkoriban magammal. Azt hiszem, a belsőmmel ápolt rossz viszonyom egyik legmeghatározóbb oka a külsőmről felállított kőkemény előítéleteimből táplálkozott. Mert szép akartam lenni, de bárhogy próbáltam, nem sikerült. Persze kellett hozzá az is, hogy folyamatosan görbe tükröt tartsak magam elé. Mégis, azt hiszem, a legnagyobb probléma nem ezzel volt..
Inkább azzal, hogy akkor még nem ismertem az ok-okozati összefüggéseket. Nem voltam elégedett magammal, ami persze egyenes arányosságban állt azzal, amit sugároztam. Ez negatív rezgésként került ki a külvilágba, ezért kaptam a sok negatív visszajelzést.
Irigy voltam mások szépségére. Szégyen vagy sem, vállalom. Ha nem mondom is ki, így volt.. Csak azt láttam, hogy xy milyen sugárzóan gyönyörű, eszembe sem jutott, hogy xy is nézhet hasonló gondolatokkal a tükörbe.
Mára már tudom, a szépség relatív. És valóban igaz, belülről fakad. Kell hozzá a belső ragyogás, amit leginkább önmagad elfogadásával tudsz felébreszteni.
Nálam a folyamat azt hiszem, egy összetevő kiiktatásából állt. A megfelelési kényszer, az a nyamvadt dög. Ahogy elkezdett kopni bennem, úgy tört utat az igazi önmagam felé. Plasztikai műtéten nem estem át, tehát alapvetően a külsőm túlzottan nem változott. Mégis elfogadom magam, és tudom, abszolút semmi jelentősége nincs annak, hogy mások mit gondolnak rólam, a külsőmről.
Miért, kérdezheted? Mi változott?
Szültem. Sokszor kellett teljes mellszélességgel odaállnom dolgok mellé, akár mert lekoptatott egy orvos, akár, mert le akart nyomni valamit a védőnő a torkomon, amit én nem akartam lenyelni. Valahogy amikor a lányom érdekében kellett kiállnom, az sokkal erősebb volt, mint mikor saját magamért. Aztán ez így átragadt rám is, hogy nem, nem az a fontos, hogy a külvilágnak mi a fontos.És ez így hozta magával az összes többit. A külső talán az utolsó volt, de arról is ilyen irányba változott a véleményem, hogy nekem így ok, a többi meg le van tojva.
Persze, nőként fontos a külsőm. De szerencsére vagyok már olyan jó viszonyban magammal, hogy viszonylag könnyen eltalálom mit is szeretnék. És köszönöm, jól is érzem magam úgy. Megtaláltam, megismertem és elfogadtam magam.
Ez volt a cél azt hiszem. Megérkeztem.
Fekete Macska írása
Gyere, írj Te is. Inspirálót vagy elgondolkodtatót. Küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot. Minden gondolat, érzés számít. A Tied is!
Arlette
