Nem szoktam politizálni az írásaimban és nem is fogok. Nem vagyok vélemény vezérlő közszereplő, nem ez az én asztalom, de van véleményem és szűkebb környezetemben mi is beszélgetünk az aktuális dolgokról. Most sem a politikai nézeteim, hovatartozásom az, amiről beszélni, gondolkodni szeretnék!

Vajon miért van az, hogy az egyet nem értés szétválasztja az embereket? Miért kerül felszínre mindig a másik lenézése, ócsárlása, ha nem egyezik a véleményünk? Miért az elutasítás és a düh dominál?

„Jól” sikerült évtizedeken vagyunk túl! Nem kenyerünk az elfogadás semmilyen téren! És ez minél inkább a félelmeinkből indul, annál inkább uralkodik el a düh és a gyűlölet! Azt látom, szanaszét szakad az országunk, melyet szeretek, melyben élek, és amelyből NEM kívánok távozni!

Nem a mindenkori hatalom szaggatja, hanem MI! Mi, akik birkaként hagyjuk befolyásolni magunkat! Mi, akik nem gondolkodunk, csak elfogadjuk a felszínes, hazug magyarázatokat! Mi, akiket a félelmeinket táplálva befolyásolni lehet, hagyják, sőt igénylik!

Hol az elfogadás? Miért gondoljuk, hogy a mi igazunk az igaz? Büszke vagyok az állandóan lesajnált, lehurrogott és elítélt fiatalokra! Büszke vagyok rájuk, mert még nem hitték el, hogy a demokrácia az ördögtől való rossz! Büszke, mert nem hitték el, hogy gondolkodni bűn! És ne felejtsük el, mert ők sem tették, hogy leginkább az ő jövőjük a tét!

Hiszek abban, hogy ők együtt és egymásért, és talán kicsit értünk is vannak ott az ünnepi asztal és a család melege helyett! Mert ők sem máshol, hanem elsősorban itthon szeretnének élni és megélni!

Idealista vagyok? IGEN! Hiszek abban, hogy a jó az jó, és hogy elnyeri jutalmát! Lehet nem azonnal, de mivel hiszek a karmában, tudom, hogy egyszer igen! Az elfogadás jegyében próbáljuk már meg gyakorolni a toleranciát, nem csak elvárni magunknak!

Móni