A szürke 50 árnyalata… helyett.

Egyik városunk az elmúlt napokban kis színes hírként kering az interneten. Az összetört járda darabjait festették színesre „garázda” elemek, míg, akinek dolga lenne a karbantartás, feketén-fehéren vagy szürkén, épp nem ért rá. Rendőröket kellett hívnia, mert bűncselekmény gyanúja forgott fenn.

Eszembe jutott egy történet, amikor még tényleg minden szürke volt, piszkos és szomorú. Egy ismerősöm mesélte, aki a nyolcvanas évek elején külföldi barátját kalauzolta Budapesten. Legnagyobb igyekezete ellenére sem tapasztalta, hogy a csodás műemlékek, számunkra fontos és különleges épületek láttán felcsillanna a vendég szeme a gyönyörűségtől. Persze jóváhagyólag hümmögött a Dunát, a hidakat, a Halászbástyát látva, de összességében érezhető volt, hogy nincs túlzottan elájulva a látottaktól.

Végül kibökte: „Miért olyan szürke nálatok minden?”

És igaza volt. A szürke 50 vagy még több árnyalata uralkodott és akik ott éltek, éltünk már észre sem vették- vettük, mert ez volt a természetes. Ámulva csodáltuk a Hundertwasser házakat Bécsben vagy a párizsi Pompidou központ bizarr szökőkútjait, nem beszélve a mesebeli színes norvég halászfalvakról.

norveg-szines-hazak

Aztán néhány évtizede hozzánk is begyűrűztek a színek. Nem csak a ruházatunkban, de a környezetünkben is megjelentek a pirosak, sárgák, kékek és lilák, na meg persze a zöld, az egyre több zöld (főleg nálam, ahol még a papírszalvéta és a citromfacsaró is az). A házak homlokzatai, a háztetők megújultak és vidám hangulatot teremtettek. Aztán 2006-ban Budapestre is bevonultak a világjáró színes tehenek. Nem volt egyöntetűen lelkes a fogadtatás, de színt, életet, vidámságot hozott ez a hangulat. Azóta is működik ez a trend. Hol itt, hol ott tűnik fel egy-egy vidám falfestmény nem csak az új épületeken, hanem a régi tűzfalakon is.  Lehet, hogy néha túlzások is előfordulnak, de a színes, vibráló, élettel teli közeg mindenképp sokkal inspirálóbb, energikusabb, mind a tompa, koszos, lepusztult.

A töredezett járda festése persze jelzésértékű, és bizonyára átvitt értelemben is van üzenete. Akinek szól, hallja meg! Mi pedig addig is örülünk, hogy a járdahibára felhívja a figyelmet, hogy nem esik hasra benne kisgyerek, vagy idős néni. De az is elég, hogy egyszerűen mosolyt fakaszt a szürke novemberben. Most már csak azt remélem, ha megjavítják a járdát, akkor is marad rajta némi festék.

Mert miért éljük szürkén az életünket, ha színesen is tehetnénk?

(mézes keserűcsokoládé írása)


Ha úgy érzed, megosztanád Te is érzéseidet, gondolataidat, írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatotMinden gondolat számít. A Tied is!

                                                         Arlette

Történelmi Hősnők

Az archivált szerzők írásai olvashatók itt.

Nincs még hozzászólás

Hozzászólások letiltva