Túl az első adventi hétvégén én még mindig visszafogom magam… Én egy karácsony tündér vagyok és onnantól, hogy a pulcsit kabátra kell cserélni egész karácsonyig készülődők. Sajnos azonban egy Grincshez mentem hozzá, így kompromisszumokat kellett állítanunk. Így alakult hát, hogy hozzánk a karácsonyi dekorációt a Mikulás hozzá 5.-én éjjel. Persze, én már jóval előbb készülődök, elbújva az éjszakában. Gyártom az üvegmatricákat, az adventi koszorút, színezőket keresek, karácsonyi süti recepteket vadászok és ajándékot csomagolok…

Aztán elgondolkodtam. Minden pasi Grincs? Az nem lehet… Így lássunk hát néhány Karácsonyi-pasitípust.

Kezdjük a Hóemberekkel…

Szeretnek fázni, szépek és az egész satnyától a jól megtervezett dizájnerig minden formában megtalálhatóak. Egy sikkes sál, egy edénykalap a főbb ismertető jelük. Ők azok a pasik, akik hagyják, hogy a kedvesük azt csináljon az adventi időben velük és az otthonukkal, amit csak akar. Csak állnak az üzletek előtt és nagy szén szemekkel nézik, hogyan válik tárggyá az egész évben várt karácsonyi bónusz. De, ahogy véget ér a karácsonyi lufi elolvadnak a jó meleg karácsonyi csili-viliben úszólakásban és nem marad más, mint pár gomb és egy hálás leveszöldség. Mindenképpen kiváló választás azoknak, akik szeretnek hosszasan vásárolgatni és imádják, ha a lakás olyan, mint egy adventi vásár tömeg nélkül.

Itt jönnek a sorban a Télapók.

Nagy nehezen belepréselik magukat a tavalyi piros kabátba, mindenkinek a legtökéletesebb ajándékot keresik és meg is találják, mert jó pirosruháshoz illően egész évben figyelnek. Mindent megjegyeznek még a legapróbb elszólásokat is. A Télapó pasid tudja, hogy júliusban a strandon láttad azt a feketeborítós kékbetűs könyvet, ami olyan érdekesnek tűnt vagy emlékszik, hogy milyen sokáig nézegetted azt a nyakláncot múltkor. De azt sem felejtette el, hogy áradoztál arról a parfümről, amit az egyik kolléganőd használt tavaly télen. Igazi főnyeremény.

Vannak a „Reszkessetek betörők!” férfiak

Ők a rutint szeretik az ünnepekben, ha minden, mindig, ugyanúgy történik. A készülődés menete, a csomagoló papír, a karácsonyfadíszek, a menü, de még az ajándék is ugyanaz. Minden évben lelkesen fogyasztja a rántott halat és a bejglit. De még rá sem hajlandó nézni arra az húsra, aminek a receptjét órákig tanulmányoztad. Boldogsággal bontogatja az ajándékot és őszinte meglepettség és öröm csillog a szemében, amikor idén is zoknit/nyakkendőt/pizsamát kapott… Hálás és kicsit unalmas. De ünnepi és szeretni való.

Egy nehezen kezelhető csoport a „Piros orrú Rudolfok”

Október végétől áprilisig betegek és olyan igazi pasisan. Persze pont a karácsonyi készülődés alatt dőlnek ágynak, így marad az asszonyra a karácsonyfa talpba faragása mellett minden más is. Karácsonyi mintás pulcsiban törölgetik az orrukat néha megjegyezve, hogy kicsit mintha ferde lenne a fa…

Végül, de közel sem utolsó sorban jönnek a Grincs-ek

Különleges fajta, no nem a zöld szőr vagy a morcos csontos arcberendezés. Inkább a motiváció vagy épp a motiválatlanság. A Grincs utálja a karácsonyt, a karácsonyi vásárokba lehetetlen elrángatni épp úgy, ahogy vásárolni vagy ajándékot készíteni se szeret, mert csak pénzkidobásnak és a fogyasztói társadalom kegyetlen megvezetésének tartja. Befalja a szaloncukrot, de persze csak azért, hogy másnak ne maradjon, és hogy eltüntesse a csillogó csomagolású édességet az otthonából. A karácsonyi zenétől egyenesen a világból kimenekül vagy csak párnával a fején szűri ki a száncsengő hangokat. De mitől is különleges ez a fajta? Mert nagy türelemmel ki lehet találni, miért is ilyen undok az ünnepekkel kapcsolatban. S, ha meg van az a –gyakran gyerekkori- sérelem akkor már könnyebb kezelni és talán az évek során egyszer csak elkezdi dúdolni a Jingle Bells-t.

Zárásképp ideírnám azokat a Krampuszokat, akiknek minden mindegy…

Rájuk ez nem csak az ünnepek alatt jellemző, ez amolyan létfelfogás náluk. Elviselhetetlenek és csak az okoz örömet nekik, ha egy-egy cinikus megjegyzéssel rontják a hangulatot. Velük nagyon nem is lehet mit kezdeni, csak maximum a kezükbe adni a csoki likőrt, az majd segít. Vagy nem.

KSimon Emőke írása