Fikció. Tejes képtelenség. S, mégis, mi lenne, ha akár csak két hétre, valóra válna. Semmi mást nem tennénk, mint kicserélnénk egyetlen dolgot: a keresetüket! Mi lenne, ha két hétre hozzáférhetővé tennénk a forrásokat számukra.
Történetünk szereplői:
A oldal
Barbara: ápolónő megyeszékhelyi kórházban, 1 lánya van, albérletben lakik. Elvált.
Tamara: pedagógus általános iskolában, férjezett, három gyerekkel a fővárosban él, lakásuk hitelből vették. Férje értékesítő.
Klára: bolti pénztáros. Elvált, két fia van. Szüleivel él Budapesten.
Renáta: köztisztviselő, nincs gyereke, szüleitől kapott kisvárosi lakásában él. Egyedülálló.
Éva irodai adminisztrátor. Férjezett, gyereke nincs, albérletben élnek vidéki nagyvárosban. Férje építőiparban fizikai munkás.
S az érme másik oldalán?
B oldal
Zoltán: gyárigazgató, pest megyei családi házában él, elvált, két gyereke nem vele él.
Péter: főorvos bel-budai kórházban, magánpraxist üzemeltet. Nős, egy fiúk van. Felesége szintén magánpraxisban dolgozik szépségiparban. Budán élnek családi házban.
Tibor: fűtéstechnikai vállalkozó, házas, két lánya egyetemista. Felesége butikot üzemeltet az egyik fővárosi bevásárlóközpontban. Pest Rózsadombján élnek a kertvárosban.
Róbert: felsővezető multinacionális cégnél. Belvárosban bérel felső kategóriás polgári lakásban. Sokáig élt külföldön, gyereke nincs. Nem volt még házas.
Károly: bankigazgató, elvált. Lánya nem vele él. Belvárosban lakik luxus kategóriájú lakásában.
Mennyire érezzük a kategóriákat érvényesnek? Fedik az élethelyzeteket? Vagy torzítottam? S nem fura, hogy mintha nem lenne átfedés a párok közt? Nem ápolónő-igazgató, nem pedagógus-bankár… Suba a subával, guba a gubával…?
Csiribi-csiribá, most megtörténik a varázslat, s egyszer csak a keresetük ezeknek az embereknek megváltozik. Kérdéseink?
Vajon melyikük jár be ezek után dolgozni? Ne lottónyereménnyel keverjük össze, nem kap egyszer életében egy összeget, hanem a munkájáért fog hozzájutni minden hónapban! Az ápolónő, aki eddig maga vitte be otthonról a munkájához szükséges felszereléseket be fog menni? Vagy a pedagógus, aki sokszor szintén ezt tette? Vajon fel fognak állni a munkahelyükről? S a pénz, mit tesznek vele? Például végre rendezett körülmények között járatják iskolába a gyerekeiket? esetleg tudják finanszírozni a tanulmányaikat? A szociális érzékenységgel rendelkezőkből kiöli azt a pénz, s innentől kezdve ők is Iphone 7-8-9ben fognak gondolkodni?
Vagy feltételezhetjük, hogy azok a nők, akik képesek voltak más alól az ágytálat kivenni éhbérért, azok más galádságra is képesek? Például kiterjeszteni az érzékenységüket, s kórházat alapítani gyémántbolt helyett és fánkozó helyett? Vagy oktatási intézményeket támogatni?
S mit tennének a bolti dolgozók, a köztisztviselők? Rámosolyognának az ügyfelekre? Nem rajtuk vezetnék le a hétköznapi kilátástalanságban felgyűlt bajaik miatti feszültséget?
S mi történne a másik oldalon? Vajon bemenne-e alulfizetett munkahelyére a multi vezető, aki az állásinterjún a kihívást jelentő munkakört és a szellemileg inspiráló, kihívást jelentő munkát emelte ki. Vajon a bankigazgató nézné egész nap a monitort és a számok halmazát, ha a végén nem látná annak realizálódását a saját bankjegyei között is? A főorvos kedvesen mosolyogna magánpraxisában is a betegeire, ha utána nem duzzadna tovább a pénztárcája?
Tudom, most azzal fogtok jönni, hogy ezt már megpróbálták. Amikor elvették és a prolinak adták a burzsoá pénzét, javait. Újraelosztást.
Igen. Mint, ahogy a történelem során számtalan más rendszert-módszert is kipróbáltak, mert minden alkalommal azt kellett látniuk, az aktuális berendezkedés nem működik.
A változatosság kedvéért, most kipróbálhatnánk ezt. Mi lenne, ha a nőknek adnák, közvetlenül elérést a forráshoz? Mert a munkához már adtunk nekik jogot ( hú, hát kint vannak vele a vízből), a házasságban a vagyonhoz már régóta hozzáférhetnek. Kurvának meg így vagy úgy- mindig állhattak. Most próbáljuk meg azt a játékot, amiben mindenki feláll és odaengedi a forráshoz maga helyett a mellette / hozzá legközelebb álló …. nőt.
Komolyan mondom, kíváncsi lennék a kísérlet végére…
(Itt kapcsolódó témaként a szellemi munka alulfizetettségéről írtunk)
Ha Te is úgy érzed, írnál. Vedd fel velünk a kapcsolatot.
Arlette
