Mivel a fiatal, pályaválasztó fiatalok elsősorban a közösségi felületeken töltik az idejük jó részét, így vélhetően benyomásaikat a pályák, foglalkozások világáról is innen gyűjtik össze. Amikor szakmát választanak, nem a FELVI vagy az OKJ-s képzések leírásait fogják böngészni. Amikor elképzelik jövőjüket, nem a száraz tények alapján választanak, hanem az érzések alapján, amik kialakultak bennük az aktuális foglalkozással kapcsolatban.
Dr Zacher Gábor fogja jelenteni számukra a toxikológusi pályát: a másnaposságon, öngyilkosságon poénkodó celeb. Mentős tisztként először az idősebbek Kulka Jánosra, a fiatalabbak dr Győrfi Pálra asszociálnak. Az időjárásjósról a szűkre szabott blúzban /szoknyában mosolygó Gál Noémi ugrik be.

A közösségi oldalak foglalkozás ábrázolásai sajnos jelentősen eltérnek a reális valóságtól. Egyrészt, mert többségük mögött olyan láthatatlan hozzáférési csatornák találhatók, amik a fiatalnak nem feltétlenül állnak rendelkezésére (kapcsolati tőke, családi segítség, pszichikai alkalmasság, akár kiemelten a gátlástalanságot is) Mivel ezek a fórumok kimondottan csak a látható részét mutatják be a szakmáknak, ezért mindenféleképpen torz eredményhez vezet a rajtuk keresztül megismerés.

A fenntartásokkal kezelés már önmagában elegendő lenne ahhoz, hogy motivációs felületként viszont jól szolgálhassanak épp impulzivitásuk okán: könnyebbé teszik a belehelyezkedést az ismert személyiségeknek a bőrébe, s ezáltal hamarabb hozzák érzelmi közelségbe a választott területet.

Ami viszont előnyük, az egyben a legnagyobb probléma is egyben: miközben színes- szagos- figyelemfelkeltő módon elérik az érzelmi bevonódást, ezt azonban már nem kisiskolás gyerekeknél teszik, ahol a „beülhettem a rendőrautóba, rendőr leszek” érzés elegendő motivációt ad. A pályaválasztás, az alkalmasság egy területre, a képességek-készségek- lehetőségek mérlegelésének hiánya itt már valós síkon okozhat törést a választott pályában. Amikor a meghozott döntésnek már racionális, tudatos elemeket kellene tartalmaznia, akkor nem elég, sőt kimondottan veszélyes ezek helyett a kiváltott érzelmi reakciók elégséges voltában bízni. Egy Terminátor film megnézése elég lehet arra, hogy világmegváltó hősnek képzeljem magam, de nem elég arra, hogy valóban azzá is válhassak.

ÁBRÁNDOZÁS VAGY TERVEZÉS

Bár látszólag mindkét módszer ugyanarra a témára fókuszál, azonban az eltérő fókuszpont jelentősége hatalmas. Az ábrándozás egy cselekvésmentes állapot, mely teljesen elszakadhat a valóság elemeitől, nem igényel fizikai aktivitást, továbbá mély szakadékot is elbír a valóság és az ábrándok között. E mellett nem igényli a pontos, mindenre kiterjedő információkat. Rosszabb esetben pedig téves információkon alapul.

A tervezés ezzel szemben tudatos, munkát, energia befektetést igénylő folyamat. A folyamatnak fontos része a visszacsatolás is: a tervezésben a megvalósíthatóságra, a lépések sorára és egymásra épülésére is hangsúly kerül. Legfontosabb eleme pedig, hogy a megszerzett információkat tudatosan szelektálja, s építi össze belőle a foglalkozás vagy pálya képét. Mindenféleképpen bír önreflexióval, aminek szerepe nem bagatellizálható el.

VALÓSÁG ÉS REFLEXIÓ

A foglalkozások világának feltérképezésére a közösségi oldalak alkalmatlanok, vagy legalábbis korlátozottan alkalmasak.

• DIVATBLOGGERNEK LENNI NEM ANNYI, HOGY BELEBÚJSZ EGY RUCIBA ÉS TOLSZ EGY SZELFIT
• INFLUENCER NEM AZ, AKINEK REPIAJÁNDÉKOT ADNAK AZÉRT, MERT KIRAKTA MAGÁT A KÖZÖSSÉGI OLDALRA.
• WEBDESIGNER ÉS FREELANCER NEM AZ ALMÁS LAPTOPOS KISLÁNY A KÁVÉHÁZ TERASZÁRÓL / MEDENCE PARTJÁRÓL, AMINT „SZABADON ÉL”
  A START-UP CSUPÁN „FANCY” NEVE A KŐKEMÉNY KISVÁLLALKOZÓI MELÓNAK

A közösségi oldal alkalmas arra, hogy megtévessze a fiatalt az ok- okozati összefüggés értelmezésében. A népszerű, sokak által követett influencernél csak azt látja sikeres, olvasott a blogja, keresik a szponzorok és dől a pénz valamiért, ami a hobbija, amit úgyis csinált volna. Nem válik láthatóvá- érzékelhetővé az erőfeszítés. Ennek oka pedig épp a könnyedséget sugalló felületekben van: az instant megoldások, a kétperces kurzusok és életbölcsességek, a felszínes kirakatárúban való hit, ami szerint minden elérhető, csak merned kell álmodnod.

SZAKMA VAGY ÁLOMKÉP

Nagyon nem mindegy, hogy bizonyos foglalkozások teljes szortimentjükben vonzóak egy fiatal számára vagy csak AZ, amit és ahogy a közösségi médiában tálalva lát.

Nem mindegy varrónő lenne, mert szereti az anyagokat, élvezi az alkotás folyamatát, de bírja a monotóniát is vagy „csak” divattervező szeretne lenni, s az is csak az elképzelt álomból merített szinten: szép, csipkés ruhában ülve a TLC-ből vett Úristen, esküvőm lesz minta alapján tervezett hatalmas üvegfelületű, belvárosi szalonban egy tervezőasztal mellett, ahol a beérkező egyéni elképzelést kell tervbe önteni, majd bezsebelni érte az elismerést és az igen magas honoráriumot.

Újságírás, blogírás. Ami fiatalként elsőre beugrik a jövés- menés, interjún csicsergés az alannyal. Blog esetében pedig az, hogy csak jönnek-jönnek a lájkok az írásaikra, hogy az Index címlapján hozza és az, hogy a tengerparton ülve száll meg az ihlet, ahol születnek a jobbnál-jobb írások. S mindez biztosítja a jó, sőt kitűnő megélhetést, ismertséget és kötetlen, főnök és időbeosztás mentes életet.

A valóságban az újság és blogírás azonban nem ihlet, hanem karakterfüggő tevékenység, melynek meghatározott gyakorisággal meg KELL történnie. Függetlenül attól, hogy a téma inspirálja-e az írót. Függetlenül attól, hogy esetleg véleménye sem egyezik a született írásmű tartalmával. Függetlenül attól, hogy valóban rendelkezett-e belső késztetéssel vagy pusztán tartalmat kellett előállítania.

Tudni kell külső korlátok hiányában belső határokat felállítani mind a munkavégzés körülményeire, mind gyakoriságára és időbeosztására. S, ami szintén fontos tényező: együtt kell tudni élni a kutya vacsorája érzéssel, mert a bevételek legkevésbé sem nevezhetők biztosnak, a szakmai tudás elmélyülése pedig szintén nem garantálja az idővel biztosabbá váló munkakörülményeket.

Az egyik legfélrevezetőbb terület a közösségi média okán az influencer, véleményvezér, vlogger területe. Ahol a fiatalok könnyen feltételezik elég, ha „önmagukat adják”. Ha csinosak, fotogének, hobbijukat – ami legyen a sminkelés, zenemixelés vagy testépítés – elég pusztán néhány filteres képpel és rövid motivációs szöveggel az olvasóknak átadni, s a sikerük máris elvehetetlen. Ők azok, akik még Hosszú Katinka szelfijei mögött is több jelentőséget tulajdonítanak a hashtag-eknek, ironladys sapkáknak és medenceparti fotóknak, mint a mögötte rejlő iszonyú erőfeszítésnek a sikerért. Nem véletlenül nem adótanácsadók és könyvelők terepe a véleményvezérség, elég nehéz látványos és csillogó pompába öltöztetni a belső, felhalmozott tudást igénylő tevékenységeket. Nem véletlenül nem a Concord-os Vakmajom a legkövetettebb karakter a közösségi oldalon..

Egy szakma kiválasztásához, életre szóló szerelméhez van, hogy elég megnézni a Diótörőt, s kitörölhetetlenül nyomot hagyva lesz utána balett táncos az ember. Ám sokkal gyakoribb, hogy se képességeink, se vágyaink nem tesznek minket alkalmassá a hirtelen felindulásból vágyott pályára. Eldönteni, hogy –maradva a balett példánál- néptánc pedagógus, tornatanár, flamenco, zumba fitness oktató vagy valóban balerina leszel, esetleg „csak” a Vígszínház igazgatója, nem villámcsapásként történik. Még, ha az érdeklődési terület szerencsésen szűk is, akkor is rengeteg utánajárást, információgyűjtést és érést igényel a döntés.

Szinetár Dórának lenni nem elhatározás kérdése. Berki Krisztiánnak lenni sem az. ( Hát még eldönteni, ha az lehetnél is, melyik a kettő közül…) Rubint Rékának lenni már sokkal inkább. De még itt is látható, Béres Alexandrává válni mennyire más erősségeket kíván, máshonnan kell érkezni, mint Rékává lenni.

Inspirálódj, meríts érzéseket ezekről az oldalakról, merd elhinni, Te is eljuthatsz idáig. De ne a falfesték színére építsd a házadat, egy építésszel azért ne feledd megterveztetni a fűtésrendszert is. Tudom, ez minden, csak nem izgalmas, de ne feledd: kellemetlen érzés fagyoskodni a csilivili házikódban fűtés nélkül!