Miért gondolom, hogy változtatnom kell a szokásaimon:

• Naponta több órám megy el felesleges adminisztrációval a virtuális életemben. Lájkok, megjegyzések, érdektelen hírek szűrése..
• Nem tudom a munkámat és a magánéletemet függetleníteni a közösségi oldaltól. Akár barátok, családtagok társaságában is előkerül egy-egy válasz, megjegyzés kényszere.
• Nem takarít meg költséget, mert az az idő, amit a netes kapcsolatok életben tartásával töltök sokkal produktívabban is lenne használható.
• Lehúz és domoralizál a tartalma. Vagy azért, mert csupa csodálatos (nak tűnő) élet vesz benne körül, amihez képest én egy senki vagyok, vagy mert olyan konfliktusokat generálnak benne, olyan fájdalmakra hívják fel a figyelmemet, amik nem az enyémek. Vagy csak, mert egyszerűen fáj az a mérhetetlen ostobaság, ami szembe jön.

Nem tagadhatom ellenben, hogy függő vagyok. Hírfüggő, információfüggő és csoportfüggő. De egyre többször kellett azt mondanom, a közösségi oldal azon igyekezete, hogy engem a felületén tartson zavar. Zavar, mert fontosabb, hasznosabb dolgoktól veszi el az időmet. Zavar, mert olyan álhírek tömegét zúdítja rám, amiktől sem jól informált, sem művelt, de még csak jókedvű sem leszek.

Közben mégis. A gondolata annak, hogy korlátoznom kell magam az online térben, előre kiborít. Ugyanazokat fogom megélni, mint a cukornál:

Szokásosok. Amikor reggeli napkezdésnél “csak úgy” átgörgetem a hírfolyamot. Amikor kényszert érzek, hogy azonnal elolvassam a bejegyzésre született kommentet. Amikor nem is vagyok tudatában, hogy megint a frissítés gombra nyomtam.

Vita a szabályokról. Akkor most a chat-re válaszolás, ha valaki inkább ott keres, mint emailben, az nem számít? Ha tanfolyami csoporttagság miatt érkezik kérdés, az nem számít? Azt hiszem a definiálás időben a legkövethetőbb. Ha azt vállalom, hogy reggel és délután, napi 20 percen belül reagálok ezekre az eseményekre. Ha azt várom el magamtól, hogy a többi időszakban legyen off a közösségi oldal. Ha annyit kérek magammal szemben, hogy este már ne legyen oka, indoka, magyarázata annak, miért nem inkább könyvet vettem a kezembe..

Pótcselekvések. Ez érdekesnek tűnik. Oké, hogy cukor helyett zabálás. De mi lesz netes csevegés helyett? Szabadúszó vagyok, a kollégákkal kávézás kilőve.

Számtalan kérdés vár válaszra. Nyelek egy nagyot, aztán hajrá “#leteszemafacebookot” kihívás! A 21 napos bérletet megvettem az Anonim Internetfüggők Klubjába, már csak le kell járnom..