Nos., jómagam sosem voltam anya-típus de erről nemrég írtam is egy posztot. Szerencsére, tudom a határaimat, s ennek megfelelően élem az életemet.
Viszont az én édesanyám – aki ez év elején hunyt el- nos, ő pont az ellentétem volt. Ő élő példája lehetne annak, milyen egy IGAZI édesanya- milyen az, amikor valaki 100%-ban ÉDESANYA- a szó nagybetűs valójában!
Hadd dedikáljam hát ezt a posztomat neki- s minden édesanyának ezen a földön, ebben az országban!

Az én anyum gyönyörű volt és bohém művészfelesége édesapámnak. Nekem a végletekig gondoskodó , szerető, kényeztető -igazi „anyai anyám”.!
Az a fajta, aki mindig ott volt amikor szükségem volt rá- s én mindent elmondhattam neki. Sohasem kaptam tőle egyetlen pofont sem s a legkényesebb témákban is ő volt a legjobb barátnőm. Művelt volt, rengeteget olvasott, otthon volt a kultúra minden műfajában. Szexi, jó alakú, laza – ugyanakkor hívő de korántsem bigott, sőt: nagyon is misztikus!- s teljes lelkéből hű társa apumnak.. Ők ketten mindig együtt mentek mindenhová mint egy ikerpár- és kívánni sem kívánhattam volna magamnak jobb szülőket, -szebb gyerekkort!

Egy anya olyasvalaki a számomra akinek maga az anyaság a „hobbija”. Aki nem „hagyományból” szül- mert egy bizonyos kor után azt „úgy illik”, s karrier építés meg munka MELLETT neveli gyermekét félvállról- hanem hosszú ideig otthon van a gyermekével, mert annak minden kis életmozzanatát rögzíteni akarja szemeivel az örökkévalóságig. Gyermekét feltétel nélkül szereti, akkor is ha az a gyerek fogyatékos vagy nehezen kezelhető, netán kamaszkorában rájön hogy meleg vagy netán tiniként teherbe esik. S ilyenkor ott van neki támaszként, akár néma hallgatóként vagy tanácsadóként.

Egy anya TEREMTŐ- testében, méhében egy teljes VILÁGOT nevel a jövő számára.,- de gyermekére nem tulajdonként tekint, hanem önálló kis lényként, kincsként, akinek ő segítő társa a felnőtté válás útján, egyengetve azt, mutatva a helyes irányt ugyanakkor hagyja őt kibontakozni.

Egy anya pótolhatatlan kincs- menedék , ha viharos szelek fújnak, meghitt otthont nyújtó puha párna, ahol nyugovóra hajthatod fejedet, ha a hullámok összecsaptak a fejed felett. Energiát adó lelki akkumulátor, akinek garázsából újra útra kelhetsz az élet kemény harcait kihívva , tudván a téged váró meleg karokat a hátad mögött, melyek elkapnak ha bármikor hátraesel.

Az ANYA nem más, mint sütemény illatú búvóhely, téged óvó mentőöv a sors tengerén., barátnő és nővér, tanítód és az az ember, aki a legnagyobb fájdalmat tudja létrehozni életedben- akkor, amikor itt hagy téged, egyedül. Árvaként hánykolódván, ekkor nősz fel igazán s tudod meg mi az: elveszíteni valakit, kinek testéből-lelkéből szakadtál ki egykoron. Kivel köldökzsinór kötött össze mit születésedkor erőszakkal veszítettél el. Vigasztalhatatlanul bolyongsz eztán a földön, de az ő óvó szellemét MINDIG magad mellett tudhatod- egészen a viszontlátásig az örökkévalóságban!

Áldottak legyenek hát az édesanyák- az IGAZI és szerető édesanyák!
Legyen ez a nap az ő napjuk- túl kevés meghálálni azt, mit érettünk tettek….

Zoé írása