Arlette szerzői és a nem létező közösségi újságírás

Kudarcot vallott az elképzelésem. Láttam lelki szemeim előtt, amint az Arlette magazin szerzői mély társadalmi meggyőződésből, hitből vagy női szolidaritásból közösségé formálódnak. Ahol elfogadóak lesznek egymással, támogatóak egymás sikereiben és befogadóak a másféle életutak-helyzetek iránt.

De, hogyan várhatnánk el azt, hogy a környezetünk ne akarjon megvezetni, beszólni folyamatosan azért, ahogy élünk, viselkedünk-döntünk, miközben magunk épp olyan elutasítóak vagyunk minden olyan mintával szemben, ami nem a saját döntéseink helyességében támogat. Nem akarunk szembesülni azzal, hogy létezhetnek más válaszok is, mint amiket mi adtunk/ adunk a kérdésekre.

Azt reméltem Arlette írói csapata közösségé formálódik. Már nem hiszem ezt. Nem csak azért, mert megosztásaik ugyanúgy csak a saját történeteiknek szólnak, hanem mert a többiek írásait azért hagyják figyelmen kívül, mert árnyaltabbá tennék a nők és döntéseik témakört.

Ciciműtét. Ellene- mellette. Kész. Nincs tovább. Ha mellette állok, kedvelek minden olyan fórumot, ahol ezt tartják helyesnek, üdvözítőnek. Ha ellenzem, isten ments elolvassam valaki miért dönt mellette, s még elképzelhetetlenebb, hogy azt mondjam: az ő életében, az ő helyzetében talán ez volt az egyetlen,amit választhatott.

Miközben igyekszünk másnak tűnni, nem ítélni, megítélni, ugyanolyan kicsinyesek vagyunk. Éppúgy alátámasztjuk a viselkedésünkkel a nőkről kialakított véleményt, mint bármelyik másik ostoba női csacsogós magazin.

Miért, hogyan várnánk el azt, hogy a közösség ereje segítsen a problémáink megoldásában, amikor láthatóan közösségben gondolkodni továbbra sem sikerül nekünk, magunknak sem.

Szülés, szoptatás. Az, akinek az életében ez a fontos, központi kérdés miért nem nyit azok felé, akiknek még el sem sikerült jutniuk odáig, hogy erről gondolkodhassanak? Akik, akár gyerekkori zaklatás, akár tévesen értelmezett és elszámolt karrier miatt nem kerültek még a következő állomáshoz, azoknak a nehézségeit miért nem próbáljuk meg csökkenteni?

Igen, megosztásokból él(ne) az oldal. S miközben azt látom, hogy az értelmetlenebbnél értelmetlenebb kiscicás képek és semmitmondó életbölcsességek eljutnak mindenkihez, addig az itteni értelmes tartalmak eljuttatására vért kell izzadni.

Az olvasók érdekében került az agymosást szolgáló – de bevételt jelentő- reklám tiltásra az oldalról. Ugyanezen okból nem kértünk, kérünk a politikai támogatásokból. Szerettük volna megőrizni valóban független szellemi közösségünket.

Mivel azonban ez nem kerül támogatásra a résztvevők oldaláról, így be kell látnom, azoknak van igazuk, akik inkább választják a népbutítást, az egymásnak ugrasztásukat. Sokkal kifizetődőbb, mint kísérletet tenni értelmes, gondolkodó emberekből közösséget kovácsolni. Nőkből. A nélkül, hogy a gondolataik élére egy férfit ültetnénk, aki jobban ért a női lélekhez is, a szüléshez is, meg a kultúrához is. 

Elfáradtam. A legjobbakat. Arlette

( Itt még a jövőt terveztük)

Arlette M

"Az élet, mit élek- enyém!" COO- gondolkoding. Felöltözve is ember. Komfortzónátlanítva.