Arlette új kollégái

A szilveszter Arlettet éppúgy számvetésre késztette, mint Titeket. Arra gondolt, vajon amit csinál, az pótcselekvés? Kinek van szüksége rá? A gondolataira, a véleményére. Önmagára. Aztán arra gondolt, sikeresebb lenne, ha nem nőtt volna ilyen iszonyatosan magasra? Ha jobban el tudna vegyülni a tömegben? Eddigi életében még semmi hasznát nem vette annak, hogy feltűnően mutatós. Ahogy annak sem, hogy sok mindent lát másképp, mint a környezete, s ennek gyakran hangot is ad…

Nem. Nincs szükség arra, hogy olyanná próbáljon válni, mint a többiek. Ez egy ostoba illúzió, amikor azt érzed vagy Te és vannak a többiek.

  • Vagy Te, aki elvált és vannak a többiek ,akik bezzeg családban élnek.
  • Vagy Te, aki kövér/ sovány és vannak a többiek, akik bezzeg…
  • Vagy Te, aki gyerektelen és vannak a többiek, akik bezzeg családosok…

A végtelenségig lehetne folytatni a sort amiben azt érezzük, hogy velünk, csak velünk bánt el az élet és csak mi vagyunk a lúzerek, a szerencsétlenek, a kívülállók. Ezen az érzésen persze legkevésbé sem segít a közösségi háló ( milyen szép kifejezés, s mennyire nem azt jelenti, amit gondolnál a szociális hálóból asszociálva), ami annyira irreális élethelyzeteket, karaktereket jelenít meg és tesz követendő példává, hogy a vég csak csúfos kudarc lehet.

Talán nem innen kellene töltődnünk, meríteni a mintákat. Talán több időt kellene fordítani arra, hogy észrevegyük a saját életünk kínálta adottságokat, lehetőségeket a vakon követés helyett.

Tudjátok mi az, amit Arlette hozott nekem idén? Hihetetlenül sok értékes emberi kapcsolatot. Olyan nőket, akikről nem ír sem a Forbes, sem a Nők Lapja, mert azzal a mércével mérve sem nem elég drámaiak, sem nem szívszorítóak a történeteik, nem tudnak a hátuk mögött New York- Párizs- Tokio startup sztorikat. S mégis. Nekem varázslatosan inspirálóak egytől-egyik a maguk kis küzdelmeivel. Hadd mutassam be őket, ahogy én látom ezeket a lányokat:

  • Emőke, aki diszgráfiásként ír újságcikkeket és tanul programozni.
  • Katie, aki az írás segítségével gyógyszerek nélkül is önkontrollt tud gyakorolni és a saját életének irányítását is menedzselni tudja.
  • Nóra, aki hatalmas érzékenységgel és empátiával segíti azokat az anyákat, akik elvesztett babáik és szülés utáni problémáik miatt szorulnak támogatásra.
  • Kata, személyes kedvencem, aki az online tanfolyamok világában alkot egyedülállót, s aki mentorálásának Arlette is köszönheti létrejöttét.
  • Bogi, az a pici lány, akiről szinte semmit sem tudok azon kívül, hogy a világ elfér a szívében és a versei szívbe markolóan őszinték, szinte nem e világiak.
  • Kék Nő, aki az autizmus megértését és annak értelmezését teszi könnyebbé számunkra.
  • Dyna, aki az életigenlésével tette az írásait utánozhatatlanná.

A felsorolást bármeddig folytathatnám. Nem teszem. Mindannyian értitek, mire gondolok.

Sokuktól kellett megválnom a hónapok múltával. Személyes indokok, életút eltérések, motiváció változás vagy egyszerűen időhiány miatt. De ezzel együtt nekünk, olvasóknak sokat adtak a történeteik, írásaik. Jól jelzik azt, mennyire vesztett csata az, amikor konzerválni szeretnénk az életünk időszakait. Milyen lehetetlen küldetés megállítani az időt. Nem csak a ráncaink azok, amik száma nem állandó. A változó kapcsolatok ugyanúgy hozzátartoznak az életünkhöz. El kell tudnunk engedni, aki menni akar. Vagy, akinek mennie kell…Akkor is, ha én még nem ott tartok, ha nekem még adna a másik. Nem működhet kölcsönösség nélkül..

De a magazin továbbra is abból él, amit Ti fontosnak tartotok kiadni magatokból, amit megosztanátok másokkal. A Ti tévedéseitekből vagy gondolataitokból. Ha írtok, ha hisztek abban ezek az írások akár önterápiaként, akár irodalmi műként vagy gondolatként értékesek lehetnek, akkor Arlette magazinja továbbra is befogadó partner.

Az első sorból kidőltek a katonák. Ha a mögöttük álló sor előre lép, akkor a csata nem veszett el. Lesznek, akik pótolják az elvesztett szerzőimet? Van köztetek olyan, aki úgy érzi, itt lenne a helye az írásainak?

Csatlakozzatok. Remélem ahogy az idő telik azt tudom mondani, hogy olyan értő író és olvasó közönséget tudok adni Számotokra, ahová kikapcsolódni vagy forrongani járni is élmény. Akkor is, ha ez az élmény néha fájó vagy önvizsgálatra késztető.

Remélem velem, velünk tartotok 2017-ben is.

Arlette

 

Arlette M

"Az élet, mit élek- enyém!" COO- gondolkoding. Felöltözve is ember. Komfortzónátlanítva.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.