Manapság már csak azon látszik a romaság, aki nem tehet róla… Gondolok itt a bőrszínre, a rengeteg hajra, ami fejtetőről átterjed egészen a homlokra, a bajuszkára, tehát konkrétan a genetikailag romákon nyilvánvaló kizárólag maga a cigányság, ahogy errefelé olyan elterjedt őket hívni.

De hogy mi határoz meg leginkább egy valódit? Nos, a viselkedése. Akiken látszik, azok leginkább visszaélnek vele, például Magyarországon a segélyekért való küzdelem, a sok gyerek vállalása, a munkakerülés vagy éppen a kifejezetten erőszakos viselkedés.

Sztorikból lehet leginkább kikövetkeztetni, hogy ki az valójában és ki nem? Például, aki azzal dicsekszik, hogy mennyi pénzt költött a „nőjére”. Teszem azt, megvette neki a márkás ruhákat, utána pedig hazamegy és megveri az „asszonyt”, mert az föl merte venni az „ajándékokat”, igencsak ennek számít. A gondolatokat is büntetik, nemcsak a szemezést, ami kötelező emberi érintkezéskor, beszélgetéskor, és ott van még a miniszoknya esete is, azt hiszik, az felhívás a flörtre, holott munkaruha is lehet, vagy éppen divat…

Ide tartozik a hatalmas fokú féltékenység is, tehát a bizalom teljes hiánya, a mindenki mindenkivel elve, tehát roma a romával keveredik. Nekik fontosak a „hagyományok” és ez sem tanult minta, hanem egész egyszerűen ilyenek. A „kiházasítás” magyarul egészen fiatal korban férjhez adják a lányokat, hatalmas és hangos esküvőt szerveznek, minél nagyobbat és látványosabbat. Az aranyfog a tehetősebbeknél vagy éppen a lopás, csalás, hazudozás, uszítás azaz felbiztatás törvénytelen dolgokra (a „meri vagy nem meri” idióta játék).

Munkámon illetve gyermekemen keresztül az állami óvodák, iskolák előnyeit élvezve igencsak keveredik a sok szokás (amiket van, hogy inkább begyepesedett, ócska és káros megszokásnak nevezném). Kiközösítik például a szőke hajú gyerekeket, van, hogy mindennap elkalapálják őket, és az iskolában még rosszabb! Ott már lopnak is, és kisétálnak teljesen nyugodtan a teljes menetfelszerelésükkel… Érdekes módon, vagyis, azt gondolom, hogy nem kissé furcsa módon a roma származású kis tanárnő kapta a nem hátrányos helyzetű gyerekeket és az idősebb, tapasztaltabb tanárnő pedig a maradékot, köztük az enyémet is. Nemcsak azért jár karatéra már, hogy megerősödjön, többet egyen vagy éppen meg tudja védeni magát, hanem mert még a tanárok sem tudják megvédeni, ha ketten is rászállnak. Ez az ő harca, neki kell megoldania és végre benne is feléledt a küzdőszellem, én is „uszítom” – innen is köszi a haveroknak – hogy a francba minden szabállyal, igenis használod amit a karatén tanultál, kihívod a piszkálódót az udvarra és amint beszól, jól pofán vágod! Ha azt nem vették észre, hogy egyikük direkt elgáncsolta és sapka nélkül betört volna a feje, akkor azt se vegyék észre, hogy megveri őket, egyenként, szépen sorban!

Egyéb szokásuk még, hogy visszaszólásként értelmezik a vitát és semmilyen józan érvre nem hallgatnak. Ide hozhatnám példának a törvényeket, nem érdeklik őket, hogy tilos, vagy épp súlyos következményekkel jár egy egy tettük, szerintük csak az számít, hogy kit ismernek és is kit nem! Vesztegetés, fizikai erőszak, gyilkossággal való fenyegetőzés, mindegy, csak az legyen, amiket az íratlan szabályaik követelnek tőlük, magas ívben tojnak rá, mivel járnak tetteik. Itt úgy veszik rá őket, hogy bejárjon a gyerek iskolába, hogy inkább megvonják tőlük a családi pótlékot (nekik az a pár forint is számít, mert hallgattak a szüleikre és nem jártak iskolába, inkább b@sztak, már bocsánat).

Jó, jó tegyük hozzá, hogy akik igazán tehetségesek, azokat kiemelik. Akik igénybe veszik az ingyenes lehetőségeket, az eleve óvoda/iskola időben tartott különórákat, sokat gyakorolnak, sok időt töltenek olvasással, írással, az internetet bújják a törvényeket és jogszabályokat keresgetve (már amelyik tud olvasni, még mindig van, aki azt se tud), ha már egyszer amúgy is van, akkor lehetne azt arra is használni, de nem? De ha még csak azt se, akkor legalább a családsegítő szolgáltatásait vegyék igénybe vagy vigyék el orvoshoz a kölyköket, TB-tek már csak van??! Mindenkinek van, aki gyerek, csak szólok.

Ennyi a „tanács”, ha már egyszer az hiányzott.

A cikk teljes megértéséhez javaslom, olvasd el írását a gondolatbűnözésről  és a feketékről is.