Az autizmus és és a zaklatás.

Hogy jönnek ezek össze-  kérdezed. Te valószínűleg azokat a nőket ismered, akiket zaklattak férfiak,  de alapvetően érzelmi és értelmi képességeik birtokában élték meg ezt. Most valaki másról mesélnék:

Aspergerrel diagnosztizálták a lányt. Ez, mondjuk a magas értelmi képességekkel, jól funkcionáló autistákra jellemző. Akiknek azonban a morális kérdésekben meglehetősen ingatag a belső iránytűjük, legalábbis a többségi társadalom mércéjével mérve. A jó és rossz határai másutt húzódnak meg.

15 éves volt, amikor az első ottalvós nyári táborában a táborvezető rányitva a szobájukban fogdosni kezdte, s meg akarta kapni. A lány nem habozott, az első keze ügyébe kerülő vas tárggyal őrjöngve ütni kezdte, mire az észbe kapva elmenekült. Másnap a lányt barátnőjével együtt vonatra rakták és hazaküldték, mert “bomlasztották a közösséget”.

Ez a férfi mai napig a országgyűlési képviselő!

Ez volt az első. Illetve az első az a tizenéves kislányt érte, amikor a tornatanár segítségére mindig rossz érzés fogta el. Valami nem volt rendben benne. Azt sem értette a helyettes tornatanárnő, vajon ez a jól fejlett kislány miért nem akarja felvenni a kötelező piros tornadresszt, miért húz rá mindig egy fehér pólót…

Nagy mellei lettek. Hatalmasak. Azt mondták a körötte élő idősebb nénik, valami ártatlan romlatlanság és naivitás áradt belőle.

Teltek az évei, egyre többször szólították le. Sosem kereste az alkalmat, hogy nőnek lássák, rejtegette, amennyire tudta. Aztán, amikor otthagyta a főiskolát és vett egy jegyet csak oda Spanyolországba, “hisz fagylatot árulni bárhol lehet” minden megváltozott. Szórólapozott, narancsot szedett, takarított. Az ajánlatok pedig egyre csak jöttek. Durvábbak és durvábbak. Elkerülhetők és nehezen elkerülhetők. Mindenki azt hitte könnyűvérű, hisz egyedül jött ide. Egyre magányosabb lett, holott sosem volt igazán erős kötődése senkihez.

Aztán egy alkalommal a fiú éttermi munkát ajánlott neki. Beült az autójába, s csak amikor egy világítás nélküli, kietlen hegyoldalban találta magát, ahol a fiú kést szorított a torkának jött rá, innen nincs kiút. Hagyta magát. A végén a fiú sírva fakadt, s még ő vigasztalta.

Valami akkor végérvényesen megváltozott benne. Elvált egymástól a testiség és az érzelmi világ. Függetlenül kezdtek működni.

Közben számtalan barátra tett szert. Férfiakra, akik nem akarták sem alázni, sem használni. Ugyanebben az időben adtak pénzt, szállást és segítséget, amikor mások épp mindent elvettek tőle.

Valahogy azt érezte, kiegyenlítődött a számla.

Amikor hazaért másképpen morálisan aggályos területekre tévedt. Férfiak közé, akik nem kezelték prédaként. De csak őt nem. Vele más üzleteket kötöttek…

A lányok, a tini lányok a Havanna lakótelepről úgy ültek be a Mercedesek, BMW-k bőr ülésére, hogy tudták, mit adnak ők ezért az üzletért cserébe. Ha azt mondták, hárman fogják őket megdugni, akkor a kérdés, ami felmerült csak ennyi volt: “jó, de ki visz majd haza”?

Aztán, a nagy VW Passat álomautó idejében, azok a lányok, akik úgy szálltak be a kocsiba és vették kezükbe/szájukba a teljesen ismeretlen férfi farkát, hogy kérdésük sem volt. Nem volt hatalmi harc, nem ígértek nekik semmit. Pusztán a vélt járulékos haszon elég volt ahhoz, hogy átlendüljenek azon, vadidegen férfi nemi szervét fogják.


Nem hiszek a lámpavasra húzás erejében. Se a nép haragjában. Még kevésbé akkor, amikor a rendszer velejéig rohad, amikor a hatalmi harcokban bármi megengedett. Ahol nem a nők sérülnek egyedül. Mit nyelnek, szopnak a férfiak azért, hogy azokban a székekben ülhessenek, ahol ülnek? Valóban jól látja, aki azt érzi, nem vagyok megértő a nőkkel. Nem vagyok velük megértőbb, mint a férfiakkal.

Azt gondolom, ez a férfi éppolyan érzelmi sérült, mint azok a nők, akikkel kezdett. Azt gondolom, ugyanúgy elővette birtokon kívül is a szerszámot, nem csak a szakmán belül. Továbbra sem tudom hová tenni azt, hogy olyanfajta, társadalmilag helyesnek tartott morális döntést várnak el egy embertől ,aki egy virtuális valóságban éli az életét, ahol a szexualitás és annak felhasználása teljesen elfogadott. Ki tette szóvá, megengedhetetlen, hogy vannak vendégek, akik vetkőző színésznők miatt mennek be előadásra? Ki tette szóvá, hogy a színpadon a szexualitás egy árucikk, amivel nézőszámot generálnak?

Ha ugyanez a férfi a hátsó széksorokon a fiatal, magukat sokra tartó kisasszonyoknak a kezét fogja meg és a véleményüket kéri ki a rendezésükről, az akkor teljesen megfelelt volna nekik. Ha egy csók csattan el. Ha járnak. Nem a férfitól iszonyodtak, nem is a szexust akarták kizárni, hanem csak annak a forgatókönyvnek bizonyos változatait.

Fiatalon az ember tényleg azt hiszi annyira különleges. Hogy mindenhez ért. Hogy mindent jobban, jól tud. Igen, vannak férfiak, akik ezzel élnek. Visszaélnek. Vannak, akik ügyesebben csinálják, többet ígérnek és később, romantikusabb környezetben veszik csak elő a farkukat. Bár esetében sem tudjuk, hány nőnek felelt meg a módszere. Ők hallgatnak. Ha mind sikítva menekült volna, ő se annyira ostoba, hogy megismételje….

Talán nem kellene annyi ostoba Disney mesével tömni a lányok fejét, s akkor kevésbé gondolnák, hogy a történet csak térdre borulással és csókkal érhet véget, no meg holtomiglan-al.

 

Arlette M

"Az élet, mit élek- enyém!" COO- gondolkoding. Felöltözve is ember. Komfortzónátlanítva.

Nincs még hozzászólás

Hozzászólások letiltva