Már reggel sejthettem volna, hogy ez nem az én napom lesz. Kezdjük ott, hogy három gyerekből négy bőg: nem akar iskolába menni. Kezdve a 18 éves érettségire készülőtől a szintén kamaszodó auti fiamig. (Azoknak az anyukáknak – akik szerint a három gyerek nem sokkal több gond, mint az 1-2 – üzenem, hogy egyszerű szorzással kiszámolható az eredmény.)

Szóval három gyereknek látszó lény – (na jó, az érettségiző már elvileg nagykorú) bömböl – miközben én is készülődnék a munkahelyemre – hogy minek is az iskola, amikor ott nem tanulnak semmit. Mondjuk ezzel az érvükkel nem is tudok vitatkozni, így meggyorsítva auti gyerekem öltözését, inkább kitettem neki a tiszta, már tavaszi nadrágot és leparancsoltam róla a pizsamának használt jégeralsót. Hát azt hiszem, életem legnagyobb bűnét követtem el vele a hajvágás után.

Na de fél óra szöszmötölés után sikerül – magamnak is fogat mosni, felöltözni, az autinak elpakolni a benti nadrágot, a középsőnek beletuszkolni a táskájába egy kis kakaós csigát, a nagynak meg mentes vizet szerezni a pincéből – végül betuszkolni őket a családi autóba. (Azon 1-2 gyerekes szülők számára, akik irigykednek a nagycsaládos kedvezményekre, elárulom; hogy ritka az az autó, aminek a hátsó ülésén elfér három biztonsági ülés, így irigykedésre semmi ok. Ugyanis a hatalmas családi- és adókedvezmények ellenére sem tudtunk akkor autót venni mi, bérből és fizetésből élő nagycsalád, hogy a három – már-már kamasz gyerek – kényelmesen elférjen a hátsó ülésen.)

Így a rendbontás borítékolható és nem csoda, ha a közel negyed órás autóút végére égnek áll a hajam. A hatás fokozása érdekében az auti elváláskor még hozzám vágja „Utállak anya!” Na, innen szép felállni! A kimerítő reggeli tortúra után az autó magányában a könnyeimmel küszködve érkezem meg a munkahelyemre. Titkárnő fogad: „Semmi smink, beteg vagy?”- „Nem, csak nem akartam szétbőgni a sminkemet” – válaszolom, miközben már az egész cég körbevesz és érdeklődik mi a baj.

Amúgy igazán kedvesek és jó fejek. A főnök is behívat: mesélek, vigasztal és felajánlja, hogy le is léphetek. Természetesen nem lépek le, inkább délután mennék el hamarabb, mert szülői értekezlet lesz a suliban. Így 15.30 – 16.00 között még egy bevásárlás is belefér.

Percek alatt össze is válogatom a listám alapján a beszerzendő árut, még csokis fánkot is sikerül vásárolnom kisfiamnak. A pénztáros azonban nem tudja a kódját, ezért a másik pénztárosnak átkiabálva érdeklődik a mogyorós fánk kódja felől. Erre én közlöm, hogy ez csokis fánk, mire ő felvilágosít, hogy a tetején mogyoródarabkák vannak. Hát erre csak annyit tudtam mondani, hogy akkor köszönöm, nem viszem el. Pénztáros kiabál a műszakvezetőnek a sztornózó kulcsért – vagy mi f…om, sor mögöttem türelmesen vár, de azért kezdek összemenni és már-már akkora bűntudatot érzek, hogy azon gondolkodom, otthon melyik sarokba fogom kiszórni a kukoricát, melyre térdepelni fogok … Nehezen vonszolják magukat a percek, de jobb is, mert még éppen 16.00 órára beesek a számunkra teljesen irreleváns – hit- és erkölcstan témában szervezett – szülői értekezletre.

A pergő események után lenyugodva nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy akkor én vagyok olyan öreg, hogy már csak szemüveggel tudom megkülönböztetni a csokis fánkot a mogyoróstól; vagy a pénztáros nem ismeri fel, mit is akar leszámlázni nekem?????

Fenti hipotézis igazolására kutatási programot állítottam fel. Megterveztem, hogy a lehető leghamarabb – de amikor nem zavarok senkit – ismét felkeresem a fánkokat árusító objektumot és a biztonsági őrt beavatva a projektbe kiderítem az igazságot. A feszültséget levezetve először a zöldségrészlegen álltam meg és lassan közeledtem a pékség felé.

Megdöbbenve tapasztaltam, hogy az általam csokis fánkként ismert termékből egy darab nincs, csak mogyorós és oreos. Már-már feladtam a kutatást, mikor egy stratégiaváltással bepróbálkoztam a pult mögött álló eladó hölgynél a csokis fánk projektemmel. Teljesen meglepődtem, amikor elmesélte, hogy ezek a fánkok fagyasztott állapotban érkeznek meg az áruházba és pár óra múlva már fogyasztható lesz és szívesen hoz ki nekem a raktárból.

Rögtön kértem öt darabot és egy hatalmas kő esett le a szívemről, amikor megláttam, hogy ugyanolyan fánkokat hoz, mint amit én gondoltam csokis fánknak. Miután a kedves eladóhölgy belopta magát a szívembe, tájékoztattam kutatásomról és elmeséltem, hogy a múltkor a pénztáros mogyorós fánkként, természetesen drágábban akarta eladni nekem ezeket a fánkokat és kértem, hogy erősítsen meg, hogy akkor ezek most csokis fánkok.

Megerősített és mondta, hogy ha kételkedik a pénztáros, akkor hivatkozzak rá. Így kedves hölgyeim a csokoládéöntetes és csoki darabkákkal megszórt fánk a csokis fánk, a világosbarna öntetes és világosbarna mogyoródarabkákkal megszórt fánk pedig a mogyorós fánk. A biztonság kedvéért azért készítettem az okos telefonommal fotót is, így a következő nézeteltérésnél már bizonyítani tudom, hogy csokis fánkot szeretnék vásárolni.