A minap láttam egy filmet, amiben Dante pokol felosztása volt a téma, azon nyomban elindította a fantáziám, hogy vajon milyen lenne az internetes hét pokol felosztás.
Így lássuk :
A legfölsőbb szintre olyanok kerülnek, akik bár ártatlanok de azért mégse annyira. Így ide helyezném a szelfin csücsörítő, tükörben pózoló, mély és sablonos életbölcsességeket megosztó tiniket. Nemtől, és néha kortól is függetlenül. Imádok táboroztatni, minden éveben az egyik legjobb az az időszak, itt sok gyereket ismerek meg elég nagy merítésben 10-18 éves korig. Ők is nőnek és facebook-instagram-éstöbbiizébigyó világában látom és követem őket.
Mit ne mondjak néha kimenekülnék a világból, amikor egy bájos és rendkívül értelmes kislányból pár év elteltével a sulija ügyeletes ku…udvarhölgye lett. A képei alatt elkeserítőbbnél elkeserítőbb kommentek (stílus és tartalom szintjén is). A másik kiemelni valóak azok, akik hetente egyszer megosztják, hogy milyen szörnyen rossz az életük és e mellé kísérőnek “nyomnak” egy tükör szelfit az IKEA-s szobájukban a legújabb S7 vagy 7S telefonjukkal. Tudom őket is sajnálni… Vagyis valójában igen, aggódom ezekért a gyerekekért, mert egy olyan önbizalom hiányos generáció, akik csak egy felfelé mutató hüvelykujjtól kapnak megfelelő visszaigazolást az értékeikről. De talán menthetőek még… Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy ami egyszer felkerül az internetre az ott is marad…
Haladva mélyebbre a felhőbe tárolt pokolban. Találkozunk az exhibicionizmus egy igen elterjed formájával, a mindent posztolókkal.
Az igazat megvallva itt sem egy rosszindulatú közösség tanyázik, inkább csak a valóságot eltorzítva, vagy mondjuk úgy, hogy filteresítve akarják megmutatni mindenkinek, mert attól nekik jobb. Finomabb az étel, ha lefotózva minden nap feltöltik, hatásosabb az edzés, ha egy before-after képpel turbózva jelentkeznek be az edzőteremből, tartósabb a kapcsolat, ha napi két összebújós szelfivel van megtámogatva és még sorolhatnám.

Mindenki ismer ilyet, ha nem épp saját maga az, hőböröghetünk de azért megnézzük ezeket a képeket, nem?

A harmadik emeltre kerültek az utálom a Facebookot és hülyeségnek tartom de ezt másfél hetente kiírom, hogy mindenki tudja. Ők azok, akik szerint a közösségi oldalak az ördögtől valóak és feleslegesek. Elérni őket csak telefonon keresztül lehet ami, lássuk be, manapság már elég körülményes és drága. Amikor egy skype beszélgetéssel kikerülhető a horribilis telefonszámla és még látjátok is egymás. Talán nem is az az igazi gond ezekkel az emberekkel, hogy nem szeretik ezeket a lehetőségeket. Inkább az, hogy elég gyakran mondjuk Facebookon osztják meg egy jó hosszúra nyújtott posztban, hogy milyen rossz és hülyeség és mennyire utálják.

Édesem, akkor fesd a falra…

Ennek a csoportnak igen érdekes alfaja az, aki ugyanezen érvek mentén állítása szerint nem használja a közösségi hálót. Na, ők az álnevek nagy bajnokai, a kamu regisztrációk lelkes létrehozói. Ők sokszor már a klinikai kórkép vetületei…

Elérkezvén durván középre az én egyik nagy kedvencem jön. Gondolom már mindenki látott olyat, hogy az Facebookhoz annyira nem értő ismerőse egy másiknak üzenőfalon keresztül üzen, hogy legyen kedves, amikor vendégségbe mennek ne csináljon káposztát, mert a Józsi bácsinak szélgörcsei lesznek tőle… Ők a nyíltan levelezők. Ez a csoport egy igen szórakoztató közösség kivéve, ha saját képeink, posztjaink alatt éreznek kényszert egy személyes beszélgetésre…

A mélységbe haladva jönnek az Adathalászó programokat használók. Akiknek tudjuk már az indián nevét, hogy mi lett volna ha állatnak születik, hogy kik szerelmesek titkon beléjük… és akkor a legidegesítőbbek amikor ezeket komolyan is veszik… (mert igen akadnak olyanok is)

A sötét véghez közeledve találkozhatunk a politikai komentelőkkel. Akiknek mindegy, hogy a cikk vagy a poszt miről is szól mindig, mindenről Orbán, Gyurcsány, az Unió vagy Csubakka tehet és azok, akik nem osztják a véleményét, azok liberális-antiszemita-rasszista-zsidó-űrhajósok-micimackófanok. Szegények… Egy egész pokolnyi hely is kevés lenne nekik.

És hogy mi van a legmélyebben? Mi a pokol legsötétebb bugyra, ahova a legbátrabb komentelő is félve néz be és amint teheti, menekül? A nők… azon belül is az Anyukás csoportok. Tipikusan az a hely, ahol Nyuszikával csak akkor van baj, ha van sapka a fején, ha nincs vagy ha a kezében van. Itt aztán tényleg vérre menő küzdelmek folynak arról, hogy kinek, mikor, mennyi, milyen gyereket kell vagy nem kell szülnie. Ami van azt miben tartja, utaztatja, hol alszik, mit mikor és hányszor eszik… és a többi nem ragozom. Mindenesetre ha igazi és rémisztő helyre vágyik az ember, ajánlom ezeket a fórumokat… tele van habzószájú véres nővel… elvégre a nevében is benne van Baba-mama. Ja, nem nincs benne.

S itt, amint leszálltunk a legmélyebb bugyrába a pokolnak kikkel találkozunk? Az Arlettes szerzőtársainkkal. Akik nem elég, hogy életbölcsességeket osztanak szép képeken, írják a gondolataikat feldíszítve puccos képekkel. Aztán közlik, az egész közösségi háló egy ostobaság, s miért nem kirándulunk inkább. Ostoba fantázia neveket adnak maguknak, belecsipognak a politikába, s mindezeket tetézve NŐK!

Persze lehetne osztogatni tovább a poklokat mert vannak még itt említésre méltó csoportok… ezeket nyugodtan osszátok meg velünk kommentben.

(Korábbi Facebook lájkvadászat-e posztunkat itt, erotika tartalmát pedig itt olvashattátok)

KSimon Emőke írása