Vannak, léteznek az Interneten is szabályok, mióta egyáltalán elérhető. Mikor berobbant, még jöttek a kör-emailek és egy egy zárt levelezőlistán futottak végig a viccek, képek, okosságok, hoax láncok, stb. Hamarosan követte ezt a fórumok megjelenése, aminek mára szerintem nyilvánvalóak a szabályai. Telik múlik az idő, már a netes közösségek szinte magukra vannak hagyva, önálló életet kezdtek el élni. Ennek oka a felhasználókban keresendő, nem magában az eszközben, de kikerülni, nos, nagyon úgy néz ki, hogy szinte lehetetlen…
Hivatalos információk megszerzése talán a legfontosabb indok, amiért kötelező a jelenlét: legyen az tanulócsoport, intézményi közlemények, hírek és egyéb tájékozódás – nem véletlen, hogy aki nem netezik, az lemarad, kimarad, „nem is létezik”. Ezzel az egész jelenséggel önmagában nincs gondom, nyűgöm, bajom, hisz megfizethető (a nagy versenyeknek hála) és a fejlődés része. Egyedül annyit jegyeznék meg, halkan és csöndben, örülök, hogy nem a békebeli papíron nyomtatott postán feladott kék tollal kitöltött akták porosodnak a polcaimon, hanem a felhőbe gyűjtött dolgok, akárhova megyek is, azonnal lehívhatók, elérhetők.
Viszont a felhasználók növekvő száma miatt, hozzátéve az üzemeltetők anyagiasságát (utóbbi a lájk vadászat és a kattintás szám kergetése közben totális kontrollálatlanságba fulladva) sajnos igencsak kellemetlen és sok mellékhatással járó jelenségek fordulhatnak elő…
Azt vettem észre, hogy a jogszabályok és a törvények nincsenek párban ezzel az „eszetlenül túlfújt lufival”: lassan már bárki bármit írhat, a felhasználók ész nélkül osztanak, hisznek, benyalnak akármit és a netes szereplés bárkiből csinálhat bármit… Földönfutót vagy lebukott bűnözőt, celebet vagy közellenséget, arról nem is beszélve, hogy akármit megosztunk magunkról soha nem fog eltűnni.
De visszakanyarodva az általam helyesnek tartott etiketthez a neten, hosszú a lista, ami a tapasztalatokat illeti. Tehát az én meglátásaim, minden említett és esetleg kifelejtett megfigyelésre alapozva a következők:
Fórumozóknak: felejtsd el a törzstagságot!
Gyakran változtass nevet, törölve a régit. Sokkal inkább törd a fejen, mi is legyen legközelebb a felhasználóneved, mint hogy ismeretlenek végig kövessék évtizedre visszamenően az összes problémádat, kérdésedet, jó és rossz napodat. Ne hagyd magad megismerni, ha nem akarsz nyílt célponttá válni – mert előbb utóbb minden, amit valaha odaböktél, felhasználható ellened! Tehát időről időre „újulj meg” még ha szokásaid rabjává is váltál.
Nem, nem erény a törzstagság és a több ezer hozzászólásod visszakövethetősége, különösen, ha változtál, fejlődtél.
Vannak végtelen sok idővel rendelkező, kitartó felhasználók, akik szíves örömest térnek el az új témádtól visszakanyarodva, számon kérve tőled olyan időszakot is, amire nem szívesen emlékszel vissza, megoldódott így vagy úgy, vagy már nem aktuális. Ilyenkor már nem a kérdésedre fog érkezni az elfogulatlan válasz, hanem a személyedet elemzik, szétoffolnak, amire a reakciód, nos, még magadat is meglepve újabb információk kiadásával is járhat és kezdődhet a virtuális cicaharc. Moderációra ne számíts, nincs ezeknek idejük rá. Ha törlöd magad, igaz, hogy a hozzászólásaid megmaradnak, viszont nem visszakereshetők! Megspórolsz magadnak időt, energiát, feszkót és sárdobálást.
Ha elfogadsz egy jó tanácsot, a sok éve élő becenév szisztematikus visszakövethetősége helyett add meg másoknak a lehetőséget, hogy mazsolázzák ki egyenként a múltad. Hagyd őket bokszkesztyűben hangyát gyűjteni, és hagyd magad mögött a megoldott témára regisztrált „virtuális önmagad” időről időre, saját magadnak adva esélyt az előítélet mentes beszélgetésre.
Facebookozóknak: felejtsd el a nyílt profilt!
Értetlenül állok az előtt, hogy valaki minden személyes adatát elérhetővé teszi a világháló összes felhasználójának. Miért küldené el a bárány az őt őrző juhászkutyákat mégis nyugodtan várva az éhes farkasra? Nem véletlen az a lehetőség, hogy privát legyen a profilod és te válaszd meg, kiket engedsz bepillantani a gondolatvilágodba, a párkapcsolati státuszodba, a családod életébe, a politikai hozzátartozásodba és még sorolhatnám. A defekt ez esetben sem a Facebook hibája, hanem a miénk, embereké….
Mondhatod, az is ugyanolyan opció, mint a privát profil, az sem véletlen, hogy ez is elérhető. Naná, hogy nem! Emberek lehetnek extrovertáltak vagy introvertáltak, de megint csak a felhasználók találmánya az egymás piszkálása is. Csak egy pár példa erre: nők posztolgatnak üzeneteket, beszólásokat (tetszés szerint behelyettesítve akármivel) nyilvánosan, legyen az „el a kezekkel a pasimtól” vagy épp „ősellenségem már megint mit művelt” stb. Férfiak irigylésre méltó hidegvérrel gyűjtik a virtuális (?) háremüket vagy választják a teljes hírzárlatot (esetleg felváltva, következmények megúszásának reményében).
A Facebook szabályzata szerint, aki magát sértve érzi, az használja a tiltó gombot vagy a jelentés opciót. Azaz adtak egy gumicsontot, hogy ők törődnek a felhasználók jogaival, ám ez annyira tág, mint a Föld körüli ózonlyuk a légkörben…
Kiskapu van, létezik, ez pedig a kamu profil. Iszonyat sok van! Akinek még nincs, majd lesz, legyen ez létrehozva önvédelemből vagy aljas indokkal, kinek kinek lelkülete szerint… Ha nyilvános volt a profilod, bizony bárki lementhette magának a fényképedet, a családod fényképét, odaböfögve azt egy (számodra ismeretlen) oldalra, hátad mögött „véleményezve” lehetőleg minél több idegen ember virtuális és nyilvános kődobálását kiváltva az adott személyre, tehát rád…
Ne adj erre lehetőséget és érdemes egyszer egyszer ráengedned a guglit a profilképed keresésére. Ha már „ott a baj”, maximum reklamálni tudsz, de aki okozta, annak bizony nagy örömben lehetett része, egészségére, csak a jövőben te legyél az okosabb… Ha meg otthagyod, tudd, létezik ilyen is.
Végül a legtrendibb, legújabb divat a neten, ami bármely felületre behelyettesíthető: fejezd be a privát levelezéseket!
Ne írj smst, sem messenger üzenetet, e-mailt, privátot, PM-et, nevezzük ahogy tetszik! Ugyanis a levéltitok is le van ejtve, senkit nem érdekel, kinevetnek, ha erre hivatkoznál. Csak nekem ellenszenves, hogy amikor „négyszemközt” beszélnék meg egy egy témát, egyszer csak visszaköszön nyilvánosan? Screenshot vagy továbbítás, mentés, és évekkel később, de az sem kizárt, hogy azonnal, igényeknek megfelelően manipulált tartalommal vagy megtervezett időszakban, közzé van téve? Még ha jogos is a reklamáció, hahó, kettőtökre (kettőnkre) tartozik, kinek mi köze hozzá?
Mikor szűnt meg az a fajta problémamegoldás, hogy lerendezünk egy kérdést négyszemközt (egy pohár kóla mellett vagy a boltban összefutva, mittomén(!(), de NÉGYSZEMKÖZT), amit felváltott a virtuális Mónika show? Miért lett az embereknek szüksége arra, hogy nyilvánosan tépjék a másikat, kikényszerítve az ismeretségi körüket, barátaikat, családjukat egy ugyanilyen nyílt „neked van igazad” mondatra?
Egyedül már problémát sem tudsz megoldani? Annyira mások véleményére van szükséged, az igazad bizonygatásakor? Nem csöng a csengőd, hogy ha erre van szükséged, akkor a vita tárgyától függetlenül, bajok vannak veled?
Az én megoldásom erre az lett, hogy egész egyszerűen a privizést egy kézen megszámolható emberrel művelem. Amikor „kikacsintok” ebből a körből, akkor pedig kizárólag olyat írok, ami közzétéve igencsak öngól lenne… Illetve nem vagyok elérhető idegenek számára, kizárólag nyilvánosan – ez a fordított lovon ülés IS engem véd: mások előtt talán moderálja magát a legtöbb emberi lény, akinek van egy kis önkontrollja és belső fegyelme (utóbbiak tanulhatók).
Így felsorolva a legfontosabbakat, bízom benne, az Olvasó van olyan értelmes és rendelkezik azzal a kellő önkritikával, hogy a fentieket átgondolja és legalább saját magával számot vet, ha magára ismert. Fulladj ki (nem meg!), lazíts és gondolkozz józanul, logikusan, hosszú távra, mielőtt téged is utolér az őrizetlen bárány áldozattá válása…
„Rendben, tied a pálya, én balra el… Te meg akkor maradj, de titokban se várjál vissza!”
Csatlakozz Te is hozzánk! Vedd fel velünk a kapcsolatot. Minden gondolat, ötlet számít. A Tied is!
Arlette
