“NINCS SZEBB DOLOG A FÖLDÖN AZ ANYASÁGNÁL”

Pozitív terhességi teszt, a mindenit! Micsoda csoda, erre vártál! Vagy épp a meglepetés erejével hat rád a látvány, mert nem gondoltad, hogy az első adandó alkalommal megtörténik, amire vágytatok, esetleg épp az ellenkezője: már nem is remélted, hogy TI is átélhetitek ezt a különleges élményt, családdá váltok!

Ettől a pillanattól kezdve hirtelen nagy súllyal nehezedik rád az érzés: örülni KELL!

Tapasztaltad már ezt? Kimondott, kimondatlan elvárás, hogy aki babát vár, 10 cm-vel a föld felett repkedjen és tulajdonképp nem nehéz ezt teljesíteni, hisz valószínűleg tényleg örülsz, de ott van egy DE…! Örülsz, tervezted, vártad, mégis ezer és ezer kétség lesz rajtad úrrá, akár a pánik is elönthet, de titkolni kényszerülhetsz, mert a várandósság árnyoldalairól senki sem beszél, sőt!

A várandósság nem csak azért MÁS-állapot, mert a tested megváltozik! Igen, mondjuk ki, bár szörnyen hangzik: soha többé semmi nem lesz már ugyanolyan! Ezzel szembesülni nagyon nem egyszerű. Úgy érezheted, veszélybe került az identitásod, érzed a minden irányból rátok törő változások erejét, aminek ideig óráig még lehet ellen is tudsz állni, küzdesz piszkosul, de egy idő után megélheted, hogy legyőzött a tény: szülni fogsz! Világra hozol egy új csodát, aki a testedben él, benned növekszik!

Hidd el, teljesen normális, hogy a pozitív teszt látványától eljutva a teljes kiteljesedésig, mikor tested gyönyörűen gömbölyödik arra várva, hogy kiengedje magából az új életet, időről időre elöntenek bizonyos félelmek és azt érzed,

ez bizony tényleg terhesség, nem végtelen áldott állapot!

Az első trimeszterben azon dolgozol, hogy felfogd egyáltalán kisbabátok létezését, de ugyanakkor elönt a félelem, marad-e vagy sem, képes-e a tested megtartani őt, alkalmas vagy-e erre a nemes „feladatra”? Második trimeszterben kicsit könnyebb lehet a helyzet, hisz letelt a rettegett 12.hét, valószínűleg véget értek a rosszullétek, pocakod kezd látszani, gömbölyödni, de tulajdonképp nem akadályoz a napi rutinban. Ám, ahogy haladsz a harmadik trimeszter felé, egyre inkább észreveszed, hogy feledékeny vagy, szétszórt, amivel nem tudsz mit kezdeni, pláne ha eddig kifejezetten összeszedett, kontrollált nő voltál. Ha még dolgozol, észreveheted, hogy nehezebb felkelni, végig csinálni a szokásos napot, hisz már rég nem a szokásos mederben zajlik az élet. Tested, lelked egyaránt jelez, hogy mire figyelj, halld meg a belső hangod, irányt mutat, figyelmeztet. Vizesedhetsz, feszül a lábad, pocakod és lassan rád tör a fészekrakó ösztön. Babaruhákat válogatsz, pakolsz, készülsz, átrendezel és egyre inkább bekúszik a tudatodba: itt lesz velünk ez a baba a maga teljes valójában, életben kell tartani, eszméletlen erővel borul rád a felelősségvállalás ijesztő érzete!

Jó esetben van, akinek kiöntheted a szívedet: társadnak, dúládnak, külső segítségednek és megértő fülekre találsz. Szülés előtt pár héttel, nappal-ha eddig nem tetted volna meg- annyira jó érzés kiadni magadból azt a rengeteg feszültséget, félelmet, ami rakódott rád, de nem mertél vele szembe nézni!

Igen, várandósnak lenni nem fenékig tejfel és ez természetes! Hatalmas változásokon megy át egész életetek, ez nem mindennapi esemény, nem tehetünk úgy, mintha semmi sem történt volna!

A leggyakoribb, ám ki nem mondott félelmek, (ellentmondásos) gondolatok egy várandósság során:

• Biztosan jól döntöttünk, most kell jönnie?
• Kellett volna még várni, nem vagyok még kész erre!
• Úristen, hogy nézek ki, ezek a melleim?!
• Megehetem?? Nem ehetem?? Miért nem, annyira kívánom!
• Jesszus, mindenki mást mond, most akkor mit csináljak?
• Fiú lesz vagy lány? Mindegy, csak egészséges legyen! De azért jobban örülnék, ha…
• Én tuti végig dolgozni fogok! Á, de jó lenne már itthon maradni, de mit fognak szólni a kollégák és a főnök?
• Mintha valami lenne ma délután 3-kor… Vajon megbeszéltem valakivel valamit?
• Igen, kártyával szeretnék fizetni. Jézusom, mi is a PIN-kódom??
• Át kell rendezni az egész lakást, fessünk is ki és a falakat is máshová kéne tenni!
• Annyira félek!
• Alig bírok mozdulni, elefántlábam van, nem bírok menni, pedig megbeszélt találkozóm van!
• Máskor már végigrohantam a várost ennyi idő alatt, most meg mint egy csiga, úgy haladok, nyilall, szúr, fáj, a rohadt életbe, sosem érek oda!
• Ugye, nem fog elhagyni?? Mindegy, menjen is, ha ennyire nem ért meg! De jó mellette lenni, milyen jó apa lesz!
• Inkább császár kéne, tuti nem fog kiférni! Hozzám ne nyúljanak, minden menjen a maga természetességében!
• Most már ez örökre így marad?!
• Soha többet nem mehetek moziba, bulizni, berúgni, ez aztán marha jó!
• Fogalmam sincs semmiről, senki nem mondta, hogy ez ennyire rohadt nehéz lesz!

A lista végtelenné bővíthető, de ami megnyugtató lehet, hogy az összes gondolatodnak VAN létjogosultsága! NEM ezen múlik a szülői minőséged, sőt! A változások megélése, elfojtás nélkül még segítségedre is lehet abban, hogy szülésedre készen állj, és elfogadd: Anya lettél, családdá váltatok!

(Itt egy másik cikket olvashattok arról, az anya lettél-családdá váltatok mennyire nem ennyire egyértelműen történik meg…)

Dobiné Papp Nóra írása

---

Formáld Te is a világot! Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.

Minden gondolat számít. A Tied is!

                                                         Arlette