“ASSZONYNAK OTTHON A HELYE”
Nemrég hallottam ennek az italnak a nevét. Illetve olvastam. Babyccino. Ez nem más, mint egy pohár felgőzölt tej, és állítólag a kávézók baristái utálják elkészíteni, mert az anyukák nyavalyognak, hogy túl meleg, túl hideg, túl, túl, túl…
Babyccino. A modern szolgáltató-világ egyik nagy találmánya, arra, hogy igenis vannak anyák, akik pici gyerekkel is kimozdulnak a lakásból, igenis elmennek a barátnőikkel a szokásos délelőtti kávézós pletykapartira.
A társadalom azonban nem ilyen elfogadó az anyákkal, mint a kávézók vezetői. Amikor beülsz egy kávézóba pici gyerekkel, kinéznek onnan, mert nagy a babakocsid, mert elpityeredik a gyerek, mert gügyög, gagyog, esetleg kacarászik.
Sajnos még ma is úgy gondolkodik az átlagember, hogy „az asszonynak otthon a helye a tűzhely mellett, az a dolga, hogy gyereket szüljön és otthon legyen vele”. Otthon! Nem kint a felnőtt világban. Otthon a négy fal között. A szerencsésebbeknek persze még egy kis kert is jut. De akkor is otthon, bezárva, elzárva a társadalomtól.
Pedig ennél mi sem állt távolabb a valóságtól.
Egy anyának is jár, ami egy szinglinek, hogy eljárjon. Hogy „értelmes” emberek között legyen, akikkel összetett mondatokban lehet társalogni és ugyanilyen módon összetett mondatokban válaszolnak is neki.
Vajon mikor fogja fel a világ, hogy attól, hogy valaki anya lett, hogy kis gyereke van, nem lett „leprás”?
Gyerekem van, nem fertőző betegségem, kérem szépen! Engedjetek ki a világba és Anyák, gyertek Ti is velem!
Dyna írása
Formáld Te is a világot! Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.
Minden gondolat számít. A Tied is!
Arlette
