“Egészségügyileg indokolt”. “Nem szerettem a nőt, aki a tükörből visszanézett rám”. “Belül egy nyolcéves törékeny angyalka képe élt” . ” A túlsúly mögött mindig rejlik valamilyen lelki ok”…
Egyazon cikkből idézve rögtön számtalan ellentmondás. Az elhízás fiziológiai jelenségeiről, a túlsúly egészségkárosító hatásáról, a gyógyszeres kezelés nem mindenhatóságáról. Továbbá a műtéti megoldásról, mint egészségügyi probléma orvoslásáról.
Aztán az írás másik fele az irreális önképről, ami él egy nőben. A törékeny nyolcéves kislányról, aki valószínűleg jobban hasonlított Barbie-ra és a karcsú, hatalmas szemű tündérekre, mint valódi gyereklányra. A felnőtt nővé érésről, ami a rossz étkezési szokások mellett valószínűleg sokkal több, lelki tényezőre visszavezethető testsúlyzavarral járt. Az elfogadása teljes hiánya a “töltött galamb típus” esetén. Aki alkati adottságából kifolyólag hízik hasra és mellre. S, aki a lelkében tomboló diszharmónia – s nem mellesleg a túlzabálásra késztető jóléti társadalom- miatt vesz magához kontrollálatlan mennyiségben kalóriát.
“Lelki okok miatt”. S orvosi okok miatt hízik….Én érzékelek csak ellentmondást?
Azt az iszonyatosan kettős érzést, látásmódot látni a tüneteket produkálóknál, ami a legjobban jellemzi a hozzáállást a fogyókúrákhoz. A teljesen össze nem egyeztethető célok és elvárások, illúziók rendszerét. Ami indul a Disney hercegnő szépségű és karcsúságú, torz testarányokkal bíró babák példaképének vesztes pozíciójából, majd folytatódik a felnőtt, karcsú és sikeres, ráadásul örökifjú nőképének csapdájával. S tegye mindezt egy mértéktelenül zabáló társadalomban, ahol a szegény és a gazdag egyaránt az evés örömeiben találja meg életörömét. Azzal az apró eltéréssel, hogy míg az előbbiek élete ettől akár évtizedekkel lesz rövidebb, addig az utóbbiak számtalan erőforrás bevonásával egy életen keresztül küzdhetnek a halmozódó kilók ellen.
S ezt az amúgy is róka fogta csuka helyzetet nehezíti a közgondolkodás. Ha a kövér emberre jóléti, civilizált európai társadalomban azt mondod, kövér, akkor megszégyenítést kiáltanak. Ha csak az egészségtelen voltát hangsúlyozod, akkor vagy fogyókúrás iparágnak vagy felkent követe vagy egyszerűen észre se veszik, amit mondasz.
Ha a ló túloldalára átesett versenyagarakkal kapcsolatban említed, talán nem kellene őket futtatni, mert rossz hatással van a NORMÁLIS testsúllyal rendelkező nők önértékelésére, akkor irigy vagy, esetleg véresszájú feminista. Ha ugyanezek esetében még azt is meg találod jegyezni, hogy az atletikus alkat, az apró fenék és a hatalmas műmell nem a nőiesség kifejeződése, hanem valami modern mitológiai torzszülött alakja, akkor végképp keserű és sikertelen nő lehetsz csak.
Egy szóval: ebből gyere ki jól. Lehetetlen.
(Ui: A cikk nem elsősorban róla szól, mielőtt azt a támadást kapnánk, az ő életét vagy döntéseit minősítettük. A jelenség mellett nem mehettünk el szó nélkül. Kapcsolódó írásként olvasd el ezt, )
Ha Te is úgy érzed, van miről beszélnünk, vedd fel velünk a kapcsolatot. Írásaid szívesen látjuk magazinunkban. Arlette
