Bevásároltam Veled, Te molylepke.

Férfiból vagyok. Mégsincs haveri köröm, a legtöbb barátom nőnemű és képtelen vagyok nélkülük élni! Anyámat is közöttük tartom számon, megszült és felnevelt, úgy ahogy (bár legjobb tudása szerint) a nővéremet is, aki kiskorától szívesen pátyolgatott vagy vezetett be női titkokba úgy, hogy észre sem vette. Ide értem azokat a nőneműeket is, akik mindig kinyújtják felém a kezüket, ha baj van.

Tudom, tisztában vagyok vele és érzem is, hogy nem önmagamért szeretnek. Anyám, mert apám halála óta eltartom, nővérem, mert rendszeresen kipótolom a gyerekei tandíját, „barátnőim”, akiknek tetszem, bár tudják, esélyük sincs nálam. Mindezek ellenére ezek a kapcsolatok jelentik a társaságom. Szívom a vérüket, ahogy ők is az enyémet.

Konzervatív vagyok, már a húszas éveim elején vágytam gyerekre. Így aztán hamar megállapodtam. Nem érdekelt, hogy az Ő húszon évei elején már volt mögötte egy válás és élt vele egy óvodás. Vállaltam, mert ő megfelelt annak, hogy lekössem magam mellette: kellően szüksége volt rám. Az üzlet bevallatlanul is üzlet: eltartottam őt és a kölykét, cserébe dekoratív feleség jutott. Nem érdekelt, hogy már nem akart több gyereket nekem pedig minden vágyam az volt, nyilvánvaló volt számomra, hogy idő és pénz kérdése csupán a vágyam megvalósulása.

Telt az idő. A neveltünk növögetett és azért a havi három szex megvolt. Betegségnek tulajdonítottam a frigiditását, hogy „csak ennyi elég” neki. Hazahordtam mindent, ami felébreszthette volna benne a vágyat. Pirulák, zselék, segédeszközök. Valamelyik használt ideig óráig. Majd jött pár méhen kívüli terhesség a védekezés ellenére. Tudtam, jó úton járok, kimondatlan vágyam előbb utóbb teljesül. Kialakult a masszív függőség a pénzemtől és a kakukkfióka nevelésétől. Bejött. Megszületett a fiam, akire 8 évet vártam.

Ellenben volt feleségem immár még azt a havi pár alkalmat is elbliccelte, a gyerekre hivatkozva. Köztünk aludt a baba, a szokásos sztori. Talán megérzett mindent, talán nem, de tény, az lett, amit én akartam, a szex hiánya amolyan elhanyagolható női reakció lehetett az irányításomért, uralkodásomért cserébe. Ha maszturbáltam, kiborult, de hozzá érnem sem volt szabad. Nem, mégsem akartam válni! Azt gondoltam, ennyi és ilyen az élet, az „igen” kimondása számomra szent volt és sérthetetlen, ahogy a „holtomiglan holtodiglan” is. Az üzlet az üzlet, szerződést nem szegünk. Feleség – gyerek – ház: mindenki láthatta, ÉN TUDOK VALAMIT.

Egy nap, a sokadik tányérrepülés után, mikor már követeltem a jussom, a szexet, azért cserébe, hogy eltartom, elmentek. Megmaradt a devizahiteles ház, a három fizetetlen hitelkártya, egy veszteséges vállalkozás, a kutya és a gyerektartás. Ráadásként fogytam 15 kilót az amúgy is vékony alkatomból és kereshettem implantátumost a vagy 10 hiányzó fogam pótlására…

Befizettem hát egy „hármasra”: kedvem lett kipróbálni, vagyis, NYÍLTAN belekóstolni a KIMONDOTT ÜZLETBE! Szobára hívtam őket. Megjelentek. Vetkőztek, kis nyalifali, levettem a pólóm és látszódtak a bordáim, nyújtottam a kezem kettejük felé és… kudarcot vallottam. Nemhogy nem állt fel, de az amúgy sem gigantikus méretem szinte visszabújt a hasamba… Rájuk kiabáltam, hogy húzzatok el innen, ringyók, hozzájuk vágtam a kabátjukat és a pénzüket és bezártam mögöttük az ajtót…

Úgy tűnik, az üzlet, ha kimondott, nem izgat, sőt, kudarcra van ítélve… Hit nélkül lósz…rt sem ér az egész..

Kép forrás itt

Nők Apja írása


Formáld Te is a világot! Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.

Minden gondolat számít. A Tied is!

                                                         Arlette

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.