Mint ahogy mindenkinek, nekem is vannak, voltak hiedelmeim a világról, az emberekről és mindazokról az emberi jelenségekről, melyekkel a mindennapjaink során találkozunk. Sok hiedelmemet már módosítottam, felszámoltam, átkonvertáltam. De azért maradt még pár.

Az egyik „problémás” terület számomra a pénzhez való viszony, melynek okai a 80-90-es évekre vezetnek vissza, amikor is nem dúskáltunk a földi javakban. A szocialista rendszerből kilábalva örültünk még egy Tisza cipőnek és a Trapper farmernek is.

Édesanyám talán az első nők között lehetett a 70-es években, akit elhagyott a férje és egyedül nevelte gyermekeit. Talán nem is csoda, hogy ezek a körülmények vasfegyelmet kívántak a kiadásainkat illetően. Számomra viszont ez az életstílus volt a talon, az alap és a bizonyíték, hogy spórolással, tudatos pénzügyi tervezéssel is lehet nagyobb célokat, mint például egy saját lakást elérni. Magam is így éltem sokáig, mígnem a saját lányomon keresztül kellett megtapasztalnom ennek a beállítódásnak az ellenkezőjét.

Az életbe nem gondoltam volna, hogy az alma ilyen messze esik a fájától, mert ő meg pont az ellenkező típus: rögtön meg kell venni neki mindent, még akár egy kis hitelt sem átall felvenni az öccsétől, amit aztán szegény várhat, mikor kap vissza.

Így mára az a hiedelmem is szétoszlóban van, hogy valamit is számít a neveltetés, a jó példa.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nevelési alapelveim miatt a zsebpénzüket és a saját maguk által megkeresett pénzt természetesen arra fordítják a gyerekeim, amire szeretnék. Így fordulhatott elő, hogy a maribori bevásárlóközpontban kötöttünk ki szalagavatós ruhát nézni, miután Budapesten egy rongyot nem találtunk. De a nyári kollekcióért is 50 km-t tettünk meg.

Amúgy természetesen az embernek már ki sem kell tennie a lábát, hogy pénzt költsön, hiszen a webáruházakból otthonról kényelmesen beszerezhető minden, csak a bankkártya kell hozzá. Érkeznek is heti rendszerességgel a különböző illatszer és ruhacsomagok. Győzöm kapkodni a fejem és nem összeadni, hogy egy hónap alatt mennyi fogy el ezekre a nélkülözhetetlen áruféleségekre. Szóval hatalmas próbatétel ez nekem, de hát egy szem lányom van, a fiúk meg az anyjukra ütöttek, így ezt a pár hónapot, amíg még velünk lakik, talán kibírom. Ha nem, majd leugrok Bledbe sresszt oldani! Mert megérdemlem!