Boncasztalon: a férfi

Felboncoltam az átlag férfit. Na nem igaziból, csak úgy gondolati síkon szedtem szét ízekre. Nem volt könnyű feladat, hisz a kézzel amúgy sem fogható lelkivilágra voltam kíváncsi. Sok kérdésemre találtam választ. Ettől függetlenül sem gondolom, hogy valaha is közelebb kerülök gondolkodásban hozzájuk. Pláne hogy vannak gondolatok, amik kérdőjellel végződnek most is.

  • A férfi nem, az határozottan nem. Az igen nem ennyire egyszerű képlet, ugyanis mint nálunk nőknél, szintén magába foglalja az igen-nem-talán kombinációit. És ha már egyszer igen, akkor miért nem? Talán mert náluk jobban működik a fajfenntartásból visszamaradt -kevésbé kontrollálható nemi ösztön, ami bizonyos esetekben igennel válaszol a határozott nem helyett.
  • Sírnak e a férfiak? Igen, sírnak. Ha mélyen érinti őket valami. Ha nincs mély érintettség, várhatod. Írhatnám úgy is : ha te kezdesz el könnyezni „ helyettük”, azon sem fognak meghatódni, kicsit sem.
  • Milyen nőre vágynak a férfiak? Azt hiszem háziasra, elsősorban. Aztán ott van a szeretet, a család, a megbízhatóság etc.. ezekkel szemben pedig ott van a „ fiatal és csinos „ kategória. Akit megbámulni szeretnek. Nagyon.
  • Mire vágynak a férfiak? Mint mi, ők is vágynak biztonságra, szerelemre, keresetlen gyengéd érintésekre, kéretlen lágy bókokra. De nem vágynak rá folyamatosan. A csöpögős, rózsaszín szerelem tengerből nekik elég egy csepp is, míg mi innánk akár víz helyett is folyamatosan.
  • Figyel-e a férfi, ha beszélsz hozzá hosszan? Biztos lehetsz benne, hogy nem. Evolúciós hozadék, képtelenek egyszerre több dologra figyelni, és tekintve hogy nem szeretnek hosszan és elmélyülten beszélgetni az élet dolgairól, nem figyelnek oda. Bizonyára sokan mérgelődtünk már azon, hogy életünk férfija semmire nem emlékszik abból, ami elhangzott. Határozott érzésem, hogy a 10. mondattól már nem is hallják az elhangzottakat. Így érthető a -nem emlékszem-is.
  • Apropó, ha már itt járunk. Ugyebár férfiak állítása szerint létezik a fejükben egy olyan hely, ahol nincs semmi. Nem vicc, légüres térnek is nevezhetném. Ott se gondolat, se semmi nincs. Itt időznek el a legszívesebben. Nő létemre ez teljesen felfoghatatlan, hogy képesek éber állapotban így kikapcsolni az agyukat, de irigylésre méltó tulajdonság ez.
  • Miért felejtik el a fontos dátumokat? Ezt a kérdést passzolom. Bárkivel előfordulhat, hogy elfelejti megköszönteni a másikat. Egyszer, nagyon maximum kétszer. Aki a sokadikra sem emlékezik, ott azt gondolom másról lehet szó.
  • Igazat mond a férfi? Bár sokszor az igazság kegyetlen bajnoka -címben szeretnek tündökölni, azt gondolom, hogy sokszor ferdítenek ők is.
  • Számít nekik az egzisztencia? A sajátjuk igen. Nem szeretnek megjelenni randin autó, pénz és hasonló dolgok nélkül. Itt igazából az a kérdés merül fel bennem, ha nekik ezek a férfiasság elengedhetetlen szimbólumai, miért érzik úgy, hogy erre mennek a nők? Nekik fontos, nem nekünk.. leszámítva persze azokat, akik valóban erre gerjednek. De őket már más kategóriába sorolnám, és még mindig hozzátenném:  a kereslet alakítja a kínálatot.
  • Vágynak e gyermekáldásra? 50-50%, látni minta apákat, és látni az ellenkezőjét is. De valljuk be, fiatal lányként sokan még csak elképzelni sem tudjuk az anyaságot. Aztán ez változik. Ebben azt gondolom nincs nagy különbség nő és férfi között.
  • Vékony vagy „duci” nőkről álmodoznak? Az utóbbi pár évben határozottan azt tapasztalom, hogy szeretik, ha van mit fogni. Így azt válaszolnám a kérdésemre, hogy legyen itt-ott egy kis husi. Azonban ha tovább gondolom, azt látom, hogy az utcán a divatosan vékony ( azaz kb. xs-s méretű ) nőket bámulják dülledt szemekkel. Ha számít, hogy legyen mit fogni, akkor felborult az elméletem, és gyakorlatilag nem tudok válaszolni a kérdésre.
    • Mű cici vagy igazi? Ez szerintem nekik teljesen mindegy. A lényeg talán azon van, hogy a kicsinél lehetőleg kicsit nagyobb legyen. Ha valakinek kicsi van, azt is elfogadják. Cici kérdésben úgy gondolom értelme sincs vitatkozni, ez adottság kérdése. Ezt ők is tudják, hiszen a férfiasság is adottság kérdése. ( persze azért hozzáteszem, az utcán nem az átlagost fogják bámulni, ha jön szembe egy kihívó is).

Többször előkerült az írásomban az utcai és az otthoni nő párhuzama. Elképzelhető, hogy náluk két síkon megy az egész? Egy vizuális síkon, ami megmarad képzeletnek, és egy gyakorlati síkon, ami működik a hétköznapokon?
Uraim, várom a megerősítő -és cáfoló véleményeket egyaránt. Maradok tisztelettel..

Fekete Macska írása


Formáld Te is a világot! Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.

Minden gondolat számít. A Tied is!

                                                         Arlette

Történelmi Hősnők

Az archivált szerzők írásai olvashatók itt.

Nincs még hozzászólás

Hozzászólások letiltva