“Vonulgatunk, vonulgatunk, oszt családok meg hullanak szétfele”?

Azt mondják, SOK! Hogy magamutogatás, hogy feltűnősködés, hogy reklámozzák a „buzulást”, hogy természetellenes! Egyesek azt gondolják és hangoztatják, hogy ennek függvénye a jövő nemzedék és a férfi-női kapcsolat!

Miért is?

Nem tudok nem párhuzamot vonni a nőjogi és antirasszista mozgalmakkal! Minden kisebbség tagjai, akik úgy érzik jogfosztottak bármely tekintetben, azt ők érzik! Ők élnek benne, ők élik meg a maguk hétköznapjait, életét! Mindaddig, míg nem gyakorolhatják ugyanazokat a jogokat, mint a többség, addig igenis jogfosztottak!

Szomorúnak tartom, hogy a XXI. században még magyarázni kell, magyarázatra szorul, hogy szükség van ezekre a mozgalmakra és nem természetes folyása az életnek a jogegyenlőség! Mert hivatkozhatunk itt bármire, de amíg nem házasodhatnak, nem nevelhetnek gyereket, amíg nem csókolhatják meg egymást nyilvánosan, amíg megbámulják őket az utcán, ha kézen fogva mennek, addig hol van az elfogadás, az egyenlőség, nem beszélve a jogegyenlőségről?

Még mindig ott tartunk, hogy addig terjed az elfogadása a másságnak, amíg nem kell látni, élőben szembesülni vele!

„Toleráns vagyok! Engem nem zavar, de azért az már túlzás és engem is irritál, hogy ezek úgy csinálnak, mintha ez lenne a természetes és egészséges állapot! Örüljenek, elégedjenek meg azzal, hogy törvényileg már nem büntetik!”
„Most már tényleg uncsi ez a buzulás ! Annyira nyomjátok ezt a témát, hogy lassan belém beszélitek ez a természetes ! De azét én mégis büszke vagyok rá, hogy nő létemre férfit szeretek! Egyébként csak úgy kérdezem : hogy képzelitek el a jövő nemzedéket ? Egyforma nemű emberek csinálnak gyereket? Mert ha így haladunk, nem lesz férfi – nő kapcsolat!”

Ilyen és ezekhez hasonló – csak, hogy a finomabbakat említsem- hozzászólások jelentek meg a napokban, a Pride kapcsán, Ágoston László egyik posztja alatt!

Nem tekintem reklámnak a felvonulást! Az én nézőpontomból nem arról szól, hogy „Legyetek Ti is buzik”! Az emberi jogok elismerésére való rámutatásnak tekintem! Nem gondolom, hogy nagyobb joga van vagy egészségesebb, ahogy itt fogalmaztak, egy részeges, agresszív apának vagy szeretetlen és bármely formában bántalmazó anyának a gyermekhez, a gyermekneveléshez! Tőlük mégsem vonja meg, korlátozza senki ezeket a jogokat!

Nekem az a helyénvaló, ha szeretet van egy családban és borzasztóan nem érdekel, hogy ehhez milyen a nemi összetétel! Ahhoz pedig, hogy EMBERt neveljünk, nem kell sem férfinek, sem nőnek lenni, “csupán” EMBERnek! És a büszkeségről annyit, hogy én inkább arra vagyok büszke, hogy tudok valóban szeretni! Hogy maga a vágy a férfihoz kötődik nálam, nála és sokunknál, az egy másik aspektus, és az csak a vágy!

Bizonyára ez is az én hiányosságom, de én nem ismerek senkit, akinek a nemi identitása attól változott, hogy sok homoszexuális felvonulást látott…

Indexen követheted az eseményeket itt.

Móni Kosári

Én csak írok, én csak kérdezek, hogy gondolkodj és érezz.....

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.