-ezt gondoltátok-, -“Majd elmúlik, feladja, megunja”.
Megcáfoltam! Kitartottam! 11 éve. Csak egyszeri találkozásnak indult, de szerelem lett!
- Mit gondoltam akkor erről a táncról? Semmit! Egyszerűen csak meg akartam ismerni közelebbről! Belülről! Át akartam élni valamit!
- Mit? Fogalmam sem volt! Csak valamit! Valami újat, valami kellemeset, valami jót!
Szépen lassan bekúszott az életembe a nőiesség, a báj, a kecsesség. Az addigitól eltérő testtartás. Az izmaim fejlődése. A lelkem fejlődése. Olyan „látásmód”, ami addig ismeretlen volt számomra. Felszabadultság. Új barátságok.
Elképesztő volt. Feleség voltam, 2 gyermekes anya voltam, nő voltam. Nő voltam? Igen, de ez a tánc valamit még ehhez hozzátett! Változtam! Élveztem! A tanulás folyamatába belecsúszott egy lehetőség, hogy megmutassam színpadon, hogy mit tanultam addig. Vállaltam annak ellenére, hogy díszes csípőszoknyában és csilivili melltartóban kellett ezt megtenni, hiszen a hastánc ruházata ez. (Illetve néhány stílusnak ez a ruházata.)
Mindig is szerettem szerepelni, táncolni meg pláne! Az első fellépés után kaptam egy újabb lehetőséget szereplésre, ahol laktam. Gondolkodóba ejtett, de végül igent mondtam! A szereplés után aztán kaptam hideget -meleget!
Kétgyermekes anyaként hogy lehet ilyen tánccal, ilyen ruházatban felmenni a színpadra? – hallottam vissza.
Aztán megkérdeztem a hír hozóját, hogy volt rajtam egy díszes felső és szoknya, mi a gond? A strandon mennyit is látnak belőlem az emberek? Ott szoknya sincs rajtam, igaz? Aztán volt, aki dicsért pont az előbb felsorolt okokért!
Mindig is megosztó voltam, nem álltam be a sorba, nem csak főztem, mostam, takarítottam. Megismerkedtem egy tánccal amire most már tudom, nagy szüksége lenne minden nőnek! Boldogsággal tölt el, hogy a nők, akikkel foglalkozom a táncórákon, milyen testi és lelki változásokon mennek keresztül. Érzik, látják ők is a fejlődést magukon. Örömmel megyünk együtt a színpadra egy egy felkérés alkalmával.
Nekünk, akik benne vagyunk egy csodálatos, energiával feltöltött különleges érzést eredményeznek az együtt töltött órák és a fellépések.
De! Igen van de! Miért? Pfff ha tudnám….. Vagy tudom? Talán igen! Az emberek fejében valami egészen más van a hastáncról, mint ami az valójában! Mi eredményezi ezt? Szerintem a filmek, és azok a szövegek, amik így kezdődnek: – azt hallottam……, valamint, hogy nem a megfelelő helyen kereste az információkat a hastáncról!
Jó! Egyetértek! Van erotikus „hatása” e táncnak! De az, hogy a színpadon egy koreográfiát vagy akár improvizációt eltáncolva a nézőkben milyen hatást kelt, az mindig a néző felfogásától, hozzáállásától függ. Na jó egy kicsit a táncostól is! Én a művészi vonalat képviselem inkább a hastánc modern vonalán. Igen, van benne némi erotika. De! Melyik táncban nincs? Mondjatok már egy olyan táncot, mely mellőzi azt! A Tangó talán? Hahaha…..
A hastáncost kritika éri magával a tánccal kapcsolatban – és itt most nem a technikai tudásáról van szó, hiszen a nézők 98 %-a laikus egy fellépésen – a mozdulatok és a ruházat kapcsán. A legtöbb ember véleménye lehangoló a hastáncról! Pedig sokan nem tudnak róla semmit, de véleményük az van!
Én, amikor elkezdtem ismerkedni az orientalis tánccal, tényleg semmit nem gondoltam róla! Most már gondolok róla…! Mit? Sok mindent! Lenyűgöző a nőies mozdulatvilága. Fejlesztő hatással van ránk nőkre fizikálisan és mentálisan is! A nők alatt a kislányokat, nagylányokat, anyukákat és nagymamákat is értem!
Amikor a testi és lelki fejlődésre koncentrálunk, ismerkedünk a testünk korlátaival, határaival. Túllépjük azokat, ezzel együtt pedig fejben is tágulnak a határaink. Megtanuljuk elfogadni és szeretni magunkat nőként, megéljük a nőiességünket.
Hálás vagyok a hastáncnak azért a nőért, aki ma vagyok!
(Itt írtunk korábban hastáncról, néptáncról pedig itt. Válogassatok!)
Tácsik Gabriella írása.
Formáld Te is a világot! Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.
Minden gondolat számít. A Tied is!
Arlette
