Viccnek szántam. Nem így gondolom. Törékenységről itt szó nem lesz. Előre szólnék, akinek nem inge, ne vegye fel, kinek inge, az hordja nyugodt szívvel. Vagy nyugtalanul. A hatás lehet, hogy intenzívebb lesz.
„ Hülye kurva, dagadt tehén, pénzéhes szajha, több … fogott mint kilincset” , és sorolhatnám, a repertoár szinte kifogyhatatlan. Ezt nem csak férfiak mondják ránk. Bizony! Mi, nők, egymásra. (És nem kizárt hogy többször, mint férfi társaink ránk.)
Persze, általában nem szemtől szemben. Nem, az nem divat. A kibeszélés kultúrája pont a kibeszélésből ered.
De ott van az a bizonyos női megérzés, talán nem létezik olyan nő, aki nincs pontosan tisztában vele, ha éppen róla folyik diskurzus. Attól pusztító ez, hogy nem állhatsz oda, és nem mondhatod: tudom. Illetve odaállhatsz, de ki fogja elismerni, hogy éppen tehén szóval illetett? Senki, nagyjából. Vagy ha mégis, hirtelen, csípőből ritkán adódik jó válasz, mert nem számítasz rá. A dologból te jössz ki hülyén, mindenképpen.
Aztán van a másik tábor. Kisebb ugyan, de pont olyan borzalmas. Az őszinte igazság hős harcosai.
Tényleg azt gondoljátok, hogy a gátlástalanul mindent belemondás az arcba az egyenlő az őszinteséggel? Köze nincs a kettőnek egymáshoz. Ezt úgy hívják : tahóság. A szavakkal tudni kell bánni, mint ahogy azt is meg lehetne tanulni, melyik gondolatom fér el kint, és melyik maradhat bennem. Akár örökre.. arról nem is beszélve, hogy visszafele már nem működik az elmélet, ugye? Ergo nektek senki ne merjen őszintén mondani semmit..
Ja, és nem, semmi szükség a „mit hallottam rólad” c. beszélgetésekre, ha semmi más célja nincs, mint fájdalom okozás. Álszent köpenybe bújtatva annyira édes tud lenni egy ilyen.. mások nyomorából táplálkozni nem szép dolog. Pedig van ilyen is.
Sokszor felmerül bennem a kérdés : miért?
Miért olyan fontos, hogy verbális agresszió keretein belül ilyen dolgok elhangozzanak? Miért érzi a nők többsége, hogy abszolút különb a másiknál? És mégis milyen tiszteletről, gyengédségről zagyválunk, miért kérjük számon, ha egy férfi szájából hangzik el egy ocsmányság felénk? Mit várunk tőlük, mikor egymást sem becsüljük, tiszteljük? (És ezáltal magunkat sem, mert ugye nem gondoljuk, hogy a mi hátunk mögött nem ugyanez zajlik? Ó, dehogynem.) S vajon ez nem vezet oda, hogy a tisztelet szót saját magunk távolítjuk el végleg a szótárból? Mi, a nagy forradalmárok. Annyi jogot kiharcoltunk magunknak, most mi következik? Királynő választás? Ki a legeslegkülönb fasza csaj?
Vitatkozni lehet. Érvelni is. Álláspont megvédése miatt sem fognak börtönbe csukni. De!
Csak mert valaki kövérebb, soványabb, szebb, gazdagabb, jobban megy neki.. Ez feljogosít minket arra, hogy totál lealázzuk ???? (A szemébe vagy a háta mögött itt, azt gondolom, teljesen mindegy.) Persze, farkas törvények, kemény világ, meg kell védenünk magunkat.. Hát, részemről blabla és bla.
Folyamatos rivalizálás, egymás méregetése, hihetetlen, hogy szinte csak az tűr meg maga mellett, akinél valamilyen módon „kevesebb” vagy.
Az igaz női barátságokról már nem is beszélve. Szivárványt hányunk egymás nyakába, öribari, imádlak .. hm, tart vagy fél évig az állapot, aztán szépen lassan beszivárog a csodálatos barátságba is a méreg. ( Vagy éppen csak az érdekek távolodnak egymástól.) Nagyon szerencsésnek mondhatja magát, akinek igaz barátnő jut.
Nap mint nap ezzel kell szembesülni: a nők nehezen viselik egymást. Munkahelyen pláne.
A legtutibb napi rutin általában abban merül ki, hogy kipécézzük a leggyengébb láncszemet(aki amúgy nem a leggyengébb, inkább a legirritálóbb, mert pl. szép, vagy okos, azt sem szeretjük ). Aztán reggeltől estig meg estétől reggelig szórjuk rá az átkot. Böködjük a képzeletbeli vudu-babába a tűket. Ha pedig éppen nincs sztori, sebaj, gyártunk egyet..( halkan jegyzem meg, ugyanaz a tű megszúrhat még minket is )
Több nőiesség joggal lenne elvárható a nőktől. Nem a külsőségekről beszélek. Csattanó nincs. Kivételek vannak.
Nem fog tudni mindenki azonosulni az írással, és ez nem is általánosítás. Én azonban pro és kontra részről is azt mondom: ez így nagyon nincs rendben. Az, hogy nem vagyunk egyformák, szerencse, nem átok. Fel kellene ismerni és abból építkezni tovább!
(Előző cikkünk az öribarikról itt olvashattad)
Fekete Macska írása
Nálunk nem kell újságírónak lenned, ha vannak gondolataid, amiket megosztanál másokkal. Írj, vedd fel velünk a kapcsolatot. Minden vélemény, gondolat számít. A Tied is!
Arlette
