Begyulladtam. Minden értelemben, nincs ezen mit szépíteni… Nyár vége óta kínlódok ilyen olyan gyulladásokkal – mármint, amikről TUDTAM, mivel konkrét panaszaim, fájdalmaim voltak, s nem is kicsik:

• Visítva ültem be a fogorvosi székbe a harmadik napi, négyóránkénti két fájdalomcsillapítós kombó után… (Murphy odarakta a hétvégét.)
• Két hetes kínlódás után sikerült eljutnom az alapos felfázás panasszal a helyi Jabbához is, aki több p.ncit látott, mint amennyi kilincset fogott (lévén ez a szakmája), akkor táncoltam kínomban és sziszegtem, tekeregtem…

Nálam IS egy egyszerű vérvétellel indult ezek után, egyrészt, hogy a fiam alávesse magát egy labornak – ideje volt, végre elbúcsúztunk pár krónikus nyavalyától, az ÖVÉITŐL – másrészt gondoltam a januári nagy köröm kontrollok tekintetében idén hamarabb letudom. Nem gondoltam volna, hogy ez a két nyár végi nyalánkság csak a kezdet volt.

Passzoltak jobbra, passzoltak balra! Egyik orvos dühös volt, mert idén már a harmadik vérvételt kértem, a másik, hogy de hát miért nem jöttem hamarabb, az első végre megvizsgált ennyi év után, majd közölte, hogy a negyedik vérvételt már igazán NEM KÉNE, mert ha mindenki, akkor aztán, a második csilliárdba kerülő csilliárd fájdalmas vizsgálatot akart két héten belül – mert ha én nem, akkor aztán.

Én meg gyulladtam, bevallom… Nemcsak ott, ahol egyik napról a másikra (már megint) fájni kezdett, de ott is, hogy akkor most mi lesz mindennel, ha nem úszom meg a befekvést, ilyen olyan műtétet, mire egyikhez elérnék, már megint a másik súlyosbodik el, és akkor mikor intéződnek az ügyek, nevelődik a ded, ha már az őszi szüneti szabadságom is ilyen vihart kavart…

Szóval kapjabemindenki, elmentem egy azonnali cakk um pakk vizsgálatra tetőtől talpig! És csak sorolta: ez is gyulladt, az is gyulladt, itt ciszta ott nagyobbodás, erre allergia meg arra allergia, blablabla. Ültem, és arra gondoltam, most legalább MÁR TUDOM MI BAJOM.

Hagyjuk az orvosi vagy természetgyógyászati vitákat, meg a TB fedezte fél éves, éves várólistákat, a szakik büdzséjét és a halandó magyart, de amikor valaki DIREKT nem akar meggyógyítani, mégis mit kellene gondolnom? Szkeptikus vagyok, de kipróbálom a komplex gyulladáscsökkentő, tisztító, és immunerősítő kúrát, amit javasoltak. Sőt, ha úgy alakul, rendben, már leboltoltam magammal, életem végéig is tudnám tartani ezt a diétát, majd csak megszokom…

Hányan vagyunk mi, akik mérgesek a vegánokra és szemet forgatunk, ha valaki nem eszik húst vagy állati eredetű ételt? Hányan szóljuk meg a bio-kaja mániákusokat vagy épp az organikus étkezést folytatókat? Nálam már elindult ennek az előítélet-falnak a lerombolása, mikor többet beszélgetve az „ilyenekkel”, komoly, már meglévő betegség részmegoldása ez az étkezés, mint kiderült, illetve komoly kialakulható és örökölhető betegségek megelőzésére váltottak életmódot.

Nem, ennek SEMMI KÖZE A MENŐZÉSHEZ! Ahhoz van köze, hogy tán picit kitoljuk az életünk hosszát, hogy ha tehetnénk valamit a hosszabb életért, akkor tegyük meg, ez a KÜZDÉSRŐL szól, nem a feladásról!!!

Képzeld magad a helyembe: ülsz egy kényelmes fotelben, bedrótozva, pár alapvető dolgot elmondva, majd a következő fél órában felsorolják, hogy neked hol fáj, minden egyes részletbe beletalálva, kielemeznek kislábujjtól hajvégig, csak el ne sírd magad, mi lehetett volna, ha hagyod magad elhallgattatni s orvosaid tanácsára vagy annak ellenére bekussolsz és kiválasztod az urnád helyét, ahogy azt ILLIK, ahogy azt KELL, ahogy a jómunkásembernek a munka és a halál a sorsa…

Na ez utóbbitól gyulladtam be csak igazán! A „milettvolnaha” pofon vágott, amúgy lendületből, és sürgősen elkezdtem a javasolt életmódot, kúrát, diétát, ha úgy tetszik… Már megint főzni kell, de most magamra külön, de azt gondolom, egész hamar belejövök immár! Fókuszban a zöldségek és a krumpli (utóbbi áldásos hatásáról TV műsort is sikerült elcsípni), a tejmentesség (na ez kemény lesz azért), a gabonák és a vörös húsok iránti allergia kitette feléjük a STOP táblát (de miért mindig a kedvencek?) és akkor még fel is kéne az immunrendszert is építeni a nulláról… (sóhaj)

Nem mondom, hogy nem fárasztó. Nem mondom, hogy este tízkor mennyire kellemetlen uborkát rágicsálni egy finom szendvics helyett. Nem mondom, hogy tudok levest főzni, de meg fogom tanulni. Meg fogom tanulni a saját szervezetem is most már, mikor mivel jelez, és nem fogom magam többet hagyni lerázni. Igen, elkezdtem, igen, szenvedek, és igen, tudom, hogy ez mást nem érdekel. Mármint a „miért”. Mindig csak a „hogy csináltad”.

Ez lenne a valóság? Sajnos igen.  Kinek van igaza? Senkinek és mindenkinek.  Élni akarsz? Én IGEN. Diétázni divat? Nos, akinek így egyszerűbb, az fogja fel így.

Hát akkor csináljuk!