Eddig, eDDIG, EDDIG vagyok Vele, érted?

Mikor „megengedett” a válás?

Elhagyni egy „jó embert” még ma is szinte érthetetlen és elfogadhatatlan közítéletet vált ki. Az már rendben van, ha indokolt, de ahhoz kell, hogy alkoholista, hogy agresszív legyen a másik fél, vagy megcsaljon – lehetőleg többször, mert ha csak egyszer az még nem indok, azt még helyre lehet, kell hozni -, de amikor a másik egy jó ember?

Van az alma, ami kívülről piros, ropogós. Mindenki csodálja, akié kevésbé tetszetős és szeretne magának ilyet, hiszen a sajátján közelről látja a hibákat! Olyan, mint a szomszéd fűje… Azt azonban senki nem látja, nem érti, hogy a te almád, ami kívülről szép és neki kívánatos, neked nem ízlik, nem az az íz, amit szeretsz. Te is látod, hogy kívülről még mindig szép, de belül számodra már üres és íztelen! Valamikor szerettem a starkingot, az édeskés aromáját és a kásás állagát, de ahogy telt az idő kezdtem már nem kedvelni ezeket az ízeket. És ez nem von le semmit a starking értékéből!

Az ember változik az idő folyamán. Túl van számtalan tapasztalaton, jó esetben érik a személyisége, ezáltal is változik a prioritás az életében! Az évek, évtizedek alatt nem csak te változol, hanem a másik is.

  • De egy irányba változtok?
  • Marad a hasonló jövőkép?
  • Tudtok tovább együtt tervezni?
  • Rosszabb ember lesz attól bármelyikőtök, ha nem?

És, ha ez így alakul, – azért, hogy a kapcsolat megmaradjon – melyikőtök mondjon le a maga irányáról?

Miért gondoljuk, hogy egy kapcsolatnak ÖRÖKKÉ KELL tartania? Miért ítéljük felszínesnek, felelőtlennek, egoistának azt, aki ebből kilép? Miért gondoljuk, hogy egy döntés, melyet hoztunk sok-sok éve és mely akkor egy jó döntés volt, ma is jó és kielégítő kell legyen?

Az a szlogen járja, hogy a ma embere a fogyasztói társadalom lenyomataként, mindent eldob, ami elromlik. Nem javítani akar, hanem újat venni. Persze, ebben is van igazság! Rövid, futó kapcsolatokban él sok ember, különösen a kötődési problémákkal küzdők, nem tesz bele energiát, nem nézi, mi az, amit önmagán kellene változtatni, csak rohan egyikből a másikba és közben észre sem veszi, hogy mindig hasonló típusú kapcsolatokban találja magát.

Ám egy hosszú kapcsolatban vajon mennyi javítás – mely természetesen kívülről nem látszik – után lehet, szabad lemondani a javítgatásról?

Valóban csak eldobásnak lehet tekinteni, mikor lezárod a múltat?

Miért feltételezzük, hogy mikor már nem, vagy csak meghasonulással működik valami, akkor annak a lezárása nem egy esély mind két félnek egy teljesebb, új életre….

Kosári Móni írása 

Vendég Írók

Itt azoknak a nőknek az írásait olvashatjátok, akik rövidebb ideig, esetleg egy-egy írás erejéig csatlakoztak hozzánk.

1 Hozzászólás
  1. Egyetértek. Elegem van az ítélkezésekből, és a mások életébe való kutakodásból. Élen járnak ebben a bulvárújságok, mintegy “majd megmondjuk mi a helyes” ostoba felszínes cikkeikkel. A papírt kár pocsékolni.