Édesem, ezt meg kitől hallottad?

Gyerekszáj! Édes? Keserédes? Felismered bennük magad? Dühít? Ha igen, akkor ugye szerinted se jogos? Vagy épp végre megtanulsz nevetni, magatokon VELÜK nevetni? Pockaink nemcsak belőlünk vannak, hanem sokszor önmagunkat láthatjuk bennük, amolyan „Mini-me”-k ők, jóval rosszal mindennel… Ne várd, hogy kizárólag a jó tulajdonságaidat fogja tovább vinni, van ott rengeteg rossz is, amiről talán még te sem tudtál – EDDIG!

Sőt, ki ne hallotta volna hogy „kire üt ez a gyerek” meg „na most olyan vagy, mint nagyapád” vagy „igazi Arlette-es vagy, le se tagadhatnád” és ott a melldagadós „az ÉN gyerekem”

De a jó hír az, hogy a segítségükkel Te is változhatsz, sőt, furcsa lenne ha ugyanolyan maradnál annak ellenére, hogy nap mint nap szembesítve vagy saját magaddal! Példával nevelünk, igen, és ha mi nem változtatunk, akkor reklamációnak helye nincs a jövő generációjával kapcsolatban!

Ha az időseket lesz.rom mentalitásod vagy épp a rasszizmusod bukik elő belőled nap mint nap, akkor az folytatódik, ha meg a vegán kaján kívül más sosincs otthon esetleg olyanért pirítasz rá, amit te IS hordozol, ne csodálkozz, hogy az ajtón kilépve menő lesz a véres steak vagy épp magadra veszed a tanítónéni kérését gyermeked felé…

Lássuk az én édes, (esetenként) keserédes és (számomra) vicces ám mindenképp építő tükördarabkáimat, Belőlem, Gyermekemtől:

GY.: Anya, én TÉNYLEG utálom az iskolát! NEM viccelek.
ÉN: Megértelek… Sajnálom… Nem tudok mit kezdeni ezzel, mert kötelező. Talán ha megpróbálnád a JÓ dolgokat megkeresni benne, ha már egyszer muszáj…
Gy.: MIIIII? MEDDIG kötelező???


GY.: Anya, a szellem ott volt a WC-ben!
ÉN: Most, hogy pisiltél?
GY.: IGEN! (…) Bár ha jobban belegondolok, még sosem láttam, mikor kakilok!


GY.: Ha a Papa a „Papito”, a Mama „Mamito”, akkor te ANYÍÍÍÍÍÍTÓÓÓÓÓÓ vagy!


GY.: Én tudok ho_N_tettottául! És te?


ÉN: Légy szíves és ne manipulálj!
GY.: Mit jelent az, hogy „manikumálni”?


ÉN: Sajnos Ferike nem tud eljönni, megint beteg lett… Írt az Anyukája, sajnos ez van.
GY.: Anya! De hát megint beteg a Ferike?
ÉN: Igen, valahogy pont most megint. Ez van.
GY.: Anya, akkor szerintem NEM is akarják, hogy együtt játsszunk, ha mindig beteg!!


ÉN: Kérlek gyere fürödni, késő van!
GY.: Mennyi a MAXIMUM idő, amennyim van fürdésig?
ÉN: NINCS több időd, ez már a MÁSODIK 5 perced volt! Miért kell ezt MINDEN este eljátszanunk?
GY.: Mert beválik…


ÉN: Miért kaptál fekete pontot a suliban? Mit csináltál?
GY.: Bunyóztunk, Anya.
ÉN: De hát MIÉRT??
GY.: Mert annyira megszoktuk az oviban, hogy ellenségek vagyunk, hogy nem tudjuk abbahagyni… De valójában csak játszottunk, csak ezt a tanítónéni nem tudta…


ÉN: Kisfiam, elmegyek a boltba gyorsan, van valami kívánságod?
GY.: Az, hogy minél hamarabb érj haza…


GY.: Idefigyelj, Maci Úr, ha megjelenik a szellem, te csak szólj NEKEM, rendben?


GY.: Anya, buta vagy!
ÉN.: Miért?
GY.: Mert NEM nézel híradót! Aki nem nézi, az buta marad!
ÉN.: Megnézem a híreket a neten. Az ugyanaz, nem?
GY.: Nem! Mert a neten MÁS hírek vannak!


GY.: Anya, ennek olyan jó illata van ÉS olyan finom, NAGYON éhes vagyok!! (2p múlva) Anya! ELÉG volt…


GY.: Anya, én okosabb akarok lenni nálad!
ÉN: Én is szeretném…


GY.: Anya! Kitaláltam, hogy lesz! Én meg a Papa egész nap focizunk majd, a Mama főz, TE pedig majd dolgozol és eltartasz minket!!!!


GY.: Dolgoznom kell…
ÉN: Jó ötlet, DE most az iskola a munkahelyed…
GY.: De pénzre van szükségem, hogy megvehessem azt a NERF puskát, tudooood! Még csak a fele van meg!
ÉN: Hát ha gondolod, vannak dolgok, amiket te is meg tudsz csinálni…
GY.: Ja! Teregetni például! De az csak pár tízforintost ér… Képzeld, átmentem a Dédihez dolgozni, és azért ÖTSZÁZ forintot kaptam!! Én vittem a fűrészt!

Ha gondolod, oszd meg a bejegyzés alatt a Ti aranymondásaitokat!

Alice A

Békés harcos a multikulti világban

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.