Ég és föld között –Spiritualitás

Számomra a spiritualitás maga a tudatosság. Belső világom, érzelmeim, céljaim és a külső világ összefüggései egymással és a belső világommal. Tudatos figyelem, mely ezeknek a megfigyeléséről szól. Egy folyamatosan fejlődő, alakuló szellemi és életforma. Figyeled érzelmeid, reakcióid mit váltanak ki belőled és ezek honnan eredeztethetőek. Mert minden érzelmi válasz köthető valamilyen múltbeli tapasztalathoz. Direkt nem traumát írok! Hiszen a pozitív érzelmek is a múltban megélt, számunkra ott jó érzést kiváltó, tudat alatti emlékeinkhez kapcsolódnak.

Ez az önismeret útja!

A Pallas Nagy Lexikona szerint: “Világnézeti formák, amelyek elsősorban a szellemi, természetfeletti erők, illetve a lélek értelmezésén, magyarázatán alapuló irányzatainak közös neve“. Kiemeli, hogy “A spiritualitás több vallás közös alapelvét is jelenti, de nem a vallás gyakorlása. (…) A spirituális ember vallja, hogy élete nem önmagáért való – nem öncélú – hanem egy magasabb szintű rendet, célt és értelmet szolgál” (…) A spirituális világnézeteket követők vallják, hogy az élet több kell, hogy legyen, mint a természet véletlen egyszeri és megismételhetetlen játéka.”

Amikor csoportok meglovagolnak egy eszmét, egy hitrendszert és égisze alatt az általuk vallott ige igazát sulykolják, az nem spiritualitás! „Ha nem azt vallod, amit mi, akkor ellenünk vagy!”
És az elkülönülés egy másik formája a spirituális ego, amikor mások fölé helyezik magukat „majd te is megérted, amikor azon a szinten leszel …
Ha nem egységben, holisztikusan vizsgáljuk az életet, világunkat, akkor az csak a kirekesztésről, ítélkezésről, dogmákról szól! Nem az egységről, az elfogadásról és a szeretetről!

Sokat hallani a „test lehúz, a szellem felemel” mondatot. Így igaz! Csak az értelmezés nem mindegy! Meg lehet közelíteni a szenvedésen alapuló, mélyen tudat alatti (a több ezer éves tiltó, katolikus vallásból eredeztethető) beidegződésekből és lehet egy pozitív, életigenlő, nyitott eszmerendszer felől!

Én nem hiszek abban, hogy azért vagyunk itt, hogy szenvedjünk! Tanuljunk, igen, de nem csak szenvedések árán lehet tanulni! Minden tapasztalás is tanulás! Megtanulhatjuk azt is, hogy érezheted jól is magad! Ha már “spiriként” definiáljuk magunkat gondoljuk végig, mi másért választottuk volna a földi lét megtapasztalására a testet? Mi más az, ami annyi örömöt, gyönyört okozhat, mint a test? Egy finom étel, egy jó bor, a szexualitás megélése, az anyaság szentsége! Mind, mind a testen keresztül megtapasztalható út, mely felemel, jobbá tesz és elvezet egy más fajta, nyitott, szeretetteli szellemiséghez!

A spiritualitás nem a „jó” magaviseletről, nem a mások elvárásainak való megfelelésről szól. Nem arról, hogy korlátozd magad és elfojts magadban dolgokat csakhogy egy csoport hitrendszerének dogmáit betartva tartozhass hozzájuk….. Az útról, a szeretetről, az elfogadásról szól.

Arról, hogyan leszünk magunknak, magunkhoz képest jobbak, mint tegnap voltunk!
Élvezetes, jó utat kívánok mindenkinek! 

fotó forrása itt


Nálunk nem kell újságírónak lenned, ha vannak gondolataid, amiket megosztanál másokkal. Írj, vedd fel velünk a kapcsolatotMinden vélemény, gondolat számít. A Tied is!

                                                         Arlette

Móni Kosári

Én csak írok, én csak kérdezek, hogy gondolkodj és érezz.....

2 hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.