Adód 1%-a. Mit árul el rólunk? Nem a horoszkópunk, hanem az egy százalékról rendelkezési szokásunk. (2016-ban érvényes kiutalt összegek alapján.)
Az első, hogy 2 millióan gondoskodtak az adójuk egy százalékáról. Hogy ez sok vagy kevés, mindenki döntse el érzése szerint (Több, mint a duplája tehette volna)
A második, hogy több, mint 8 milliárd forintot fizettek ki 2016-ban az adományozottaknak. Ennek az összegnek a negyede jutott a “kétes hírnév” birtoklóinak. Hogy kik lennének ők?
A TÚLÉLŐK. Egy igen érdekes írás hívta fel a figyelmet arra, mennyire hajlamosak vagyunk érzelmi döntést hozni a pénztárcánk megnyitásakor. Míg a világszerte járványokban meghaló tízmilliós nagyságrendben érintett áldozat késztet legkevésbé az adakozásra, addig ha Juliana Morez 5éves kislány történetét ismerjük meg szívszaggató tálalásban a médiából, akkor számára sokkal lelkesebben adakozunk. Ha a rákos betegeket -függetlenül a betegségük súlyától- túlélőnek definiáljuk, máris sokkal több érzelmi szálat húzogatunk, s az adakozási kedv is nő. Mint látjuk, az egy százalék felajánlásánál is ez történik: másfél milliárd forintot visznek el a rákkal, halállal, gyógyíthatatlan betegséggel kampányolók (Összesen 25 szervezet!. A 25 ezerből! Az adományra várók 0,1 %-a kapja meg a felajánlott összeg majdnem 20%-át!). Miközben az érintettek száma (szubjektív érzésünktől eltérően) sokkal alacsonyabb, mint más területek rászorulói.
Vagyis: ha például L. Ritók Nóráék az Igazgyöngy alapítvány esetén nem az elért sikereiket mutatnák be, nem azokat a munkákat vázolnák, ahová ezeket a támogatásokat csatornázzák, hanem helyette Balogh Csenge megdermedt ujjait mutatnák a képeken, amint kedvenc ceruzáját azért nem tudja tartani és álomszép képét elkészíteni, mert alig jutott tűzifára, akkor eredményesebben érne célba a felhívásuk. Ha ezeknek a tehetséges gyerekeknek a nyomorát és betegségeit tűznék a zászlóikra, akkor hamarabb jutnának támogatáshoz, mint a munkáik és eredményeik közkinccsé tételével. Hiszen akkor nincs itt semmi gond, ugye? Meggyőződésem, hogy Nóra személyes kálváriája ugyanezen okból többeket mozgat meg, mint ezeknek a gyerekeknek a támogatása…!
AZ ÁLLATOK. Ugyanitt részesül félmilliárd forint támogatásból az a 15(!) szervezet, amely az állatok védelme érdekében dolgozik. Vajon, ha ilyen mértékű a támogatottságuk, akkor miért vannak a közösségi oldalak tele megmentésre/takaróra/tápra váró posztokkal? Vagy jó biznisz a cica/ kutya mentőszolgálat- főleg egy szint fölött? Ahonnan egyre többen turkálnak a közösnek vélt dézsában …. más okkal, mint segítő szándék?
ÁLLAMI SZEREPVÁLLALÓK. Ennek a statisztikának egy másik fontos és igen érdekes arculata, az összegek célja és a szerepek félreértelmezése. Az én olvasatomban az adó egy százaléka azt a célt szolgálná, hogy öntudatos polgárként támogathassák az állampolgárok az általuk jól ismert, tevékenységüket saját morális mércéjük szerint kiemelkedően fontosnak tartó szervezeteket. Hangsúly az egyéni, személyes kötődésen lenne. Legyen szó a helyi hagyományőrző néptánc csoportról, művészeti alkotómunkáról vagy önszerveződő virágkötő klubról.
E helyett a támogatások nagy része átcsoportosul a
- sanyarú sorsú kisállatokhoz ( akik el nem tudom képzelni, ugyan honnét kerülnek elő, ha nem emberi mulasztásból…) és beteg gyerekekhez ( 2 milliárd forint 40 szervezetnek)
- az állam szerepét kiegészítő vagy bizonyos esetekben hiányát pótló szervezetekhez ( egészségügyi intézmények, oktatás, hátrányos helyzetű csoportok támogatói, közel 2 milliárd forint a 8 milliárdból )
- húzónevekhez, amik elsőre ugranak be, holott helyzetük stabil és nem múlik az egy százalékon a jövőjük (félmilliárd forint 40 szervezetnek)
vagyis a kalapból ez a három terület elvitte a támogatások több, mint a felét. Az igazán nagy vesztesek azok az apró hagyományőrző, kultúrát és környezetvédelmet segítő szervezetek, melyek ismertség és reklám híján nem jutnak el az adományozókig.
Ők a vesztesei a polgári öntudat hiányának. Amiért a döntések egyszerűen, óriásplakátok által megvezetve, érzelmileg szinte zsarolva születnek, nem pedig értékük és józan mérlegelés okán.
De itt látni azt az apró, reménységre okot adó fénysugarat is a közel 30%- os polgári öntudat és a 12%- os felelős középosztály elnevezés mellett, ahol már a döntések egyéni mérlegelés után születnek. A sport, kultúra, szabadidő, továbbá a kisebb iskolai, bölcsődei közösségek és egyházi szervezetek támogatása már azt mutatja, hogy van igény az átgondolt és felelősségteljes döntésre is.
Mi a legfontosabb, amit látni lehet ezekből az elemzésekből? Elsősorban, hogy NEM azok kapják meg a támogatást, akiknek a működésük ellehetetlenülne nélküle. ( Illetve az állami szerepnek kellene megerősödnie, lévén ezek valójában az ő területei) Másodsorban, hogy döntéseinket nagyrészt megvezetett érzelmi alapon hozzuk, minimális utánajárást sem mutatva. Harmadik, hogy “sok bába közt elvész a gyerek”: minél nagyobb a támogatott szervezet és az összeg, annál biztosabb, hogy nyomon követhetetlen a gazdálkodása és annál többen dézsmálják meg a befolyó összeget. S végül, hogy érdekes a hívószó, amire megmozdulunk: ha rákos gyerek, akkor első hely, ha vérző fejű nagy szemű kutya, akkor második hely, ha minimális erőfeszítés és maximális befolyásoltság, akkor harmadik hely. Legyen az Fővárosi Állatkert 1%- os plakát vagy Nemzetközi Bibliakutatók Magyarországi Társasága ( ismertebb nevén Jehova Tanúi). Csak az arányok miatt érzékeltetendő:
Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány 175 millió (40 ezer fő- 4375 Ft/fő)
Hit és Erkölcs Kulturális Alapítvány (HIT Gyülekezet) 26 millió (10 ezer 300 fő- 2524 Ft/fő)
Rex Kutyaotthon Alapítvány (Rex Alapítvány) 70 millió (17 ezer fő – 4117 Ft/ fő)
Nemzetközi Bibliakutatók Magyarországi Társasága 17 millió (6 300 fő- 2698 Ft/fő)
Igazgyöngy Alapítvány 6 millió (970 fő- 6185 Ft/fő)
MENEDÉK -MIGRÁNSOKAT SEGITŐ EGYESÜLET 1 millió (160 fő- 6250 Ft/fő)
Magyar-Koreai Baráti Társaság Közhasznú Egyesület 4,5 millió (80 fő!- 56250 Ft/fő)
Magyar Védőnők Egyesülete 760 ezer (170 fő- 4470 Ft/fő)
Körösmenti Táncegyüttes Alapítvány 170 ezer (60 fő- 2833 Ft/fő)
Az 1000 éves Sólyi Templomért Alapítvány 85 ezer (50 fő- 1700 Ft/fő)
Az átlag egy főre jutó összeg 4100 Ft ( Havi kereset 230 ezer). Nem nehéz felismerni, hogy az erősebb középosztály miképp támogatja egyéni, tudatos döntés eredményeképp az Igazgyöngy Alapítványt vagy a Menedék Egyesületét, felmérve a probléma fontosságát. Ugyanígy jellegzetes a Heim Pál, Rex Kutyaotthon esetében az átlag körüli összeg megjelenése. S éppúgy fontos mérőszám az igen alacsony összeg Jehova (2698 Ft) és HIT Gyülekezet esetén (2524 Ft), akiknek pontosan el tudom képzelni, milyen reményeiket ígérik valóra váltani ezek az adományozottak… (Ők a 140 ezres havi keresetűek)
S, még egy érdekes elem: a Magyar-Koreai Baráti Társaság az 56250 Ft egy százalékával. Ami- bárhogy számolom is, 100%-on már 5, 6 millió Ft. Ha ez a 15%, akkor a 100% 37,5 millió Ft/ év. Vagyis 3 millió Ft feletti havi kereset…
A felhasznált adatok forrása itt.
