Éjszakai vadászat a független férfira

Most a pasik kerülnek terítékre. Na nem a kis fiatal nyikhajok, hanem akikben a 28-35 év körüli csajok még reménykednek. Mert mi a többségük problémája? Hol lehet egy normális, független 35-40-es pasit találni? Aki keres, az talál. Mondja a köz. Bár én nem kerestem, de elém sodorta őket az élet. Hát megosztom.

A verzió, a rejtett kincs: 35 éves, külalakra teljesen átlagos, szerénynek tűnő fiatalember; de közvetlen stílusával, csajozós-bókolos dumájával simán levesz a lábamról. Bedolgozik a cégnek, így már egy közös, jól sikerült karácsonyi céges bulin is tanúbizonyságot tett kitűnő tánc- és énektudásáról. Együtt nyomtuk a sherisherilédit és a johama jo ma so-t. Ez már ugye egy generáció, ha nem is a nagy. Amúgy karitatív attitűdje is kiemelkedő, hiszen ő fogta a fejemet a 6. whyski és a 2. rosé után. Most már tudom, hogy a rosét nem kellett volna. Visszatérve A-ra: pár éve tért haza Svájcból, jelenleg saját vállalkozása van, kocsija (na jó, nem BMW), lakása, biztos egzisztenciája, de neked, aki párt keresel, biztos fel sem tűnne egy szórakozóhelyen. Mondjuk nekem sem, én sem találtam magamnak párt bulikban már 90-es években sem. Most meg már akkor is találok, ha nem keresek!

Ez biztos azért van, mert ha rágörcsölünk valamire, akkor az tuti nem jön össze. Lánykoromban ezt a hibát én is elkövettem. Egy kiküldetés során két pasi került a képbe: nyomult rám egy szerényebb és fiatalabb srác, de helyette a nagydumájú alkoholista vénlegényt választottam, mert azt hittem, majd csapot-papot ott hagy és rögtön elvesz feleségül. Természetesen a két szék között a földre estem, ahogy szól a közmondás.

Szóval a srác kifejezetten ideális, csak egy a bökkenő, egy nála jó 10 évvel idősebb nővel él már jó 10 éve. Ami a szívemen, az a számon; illetve bennem is feltámadt az anyai érzés és érdeklődtem, hogy így hogy lesz saját gyereke? Szerinte még ráér. Hát, ha beütemezem a projektet és most rögtön szakítana, utána kb. 1 év múlva lesz kész újabb párkapcsolatra. Ha 1-2 évet felemészt a megfelelő társ megtalálása, 1-2 év a közös ismerkedés, összeköltözés, a babaprojekt kb. 3-5 év múlva indulhat, amikor ő már 38-43 éves lesz. Ami az ő esetében még akár reális is lehet, de gondolom ehhez meg már nem 30+-os hölgyet választana. Amúgy előtte meg még ő is szeretne BMW-t, meg családi házat, mert ezek nélkül ugye nem lehet családot alapítani.

B verzió, a leszázalékolt exférj: 40 éves, jóképű, magas. Saját vállalkozásaiba belefuccsolt és annyi adótartozása van, hogy ha hivatalos jövedelme lenne, akkor azonnal elvonná a NAV. Egy éve vált el, van egy két éves gyermeke, az exe meg annyi bőrt húz le róla, amennyit nem szégyell. Naponta ingázik az újpesti albérletéből Kőbányára, hogy a gyereket elvihesse a bölcsődébe. Nehogy traumatikus gyerekkora legyen a bébinek amiatt, hogy esetleg lábon kelljen járnia már két évesen.

C verzió, a partiba verő. Őt szociológiai kutatásom során ismertem meg, miután egy budapesti szórakozóhelyen megpróbáltam magamról levakarni a 25-35 év körüli, láthatóan alkalmi kapcsolatot kereső potenciális párnak való pasikat. Mert ugye szerintük egy nő is csak azért megy ilyen helyre, hogy szexuális vágyait kielégítse. Aztán lehet, hogy ennek van valóságalapja, ha elnézem némelyik, magát nőnek valló embert, amilyen állapotban van és ahogy viselkedik. Konkrétan kétszer szedtünk össze a barátnőmmel egy hulla részeg csajt a táncparkett közepén és háromszor lépett rám a 10-cm-es tűsarkával, amin én még józanul sem tudnék talpon maradni. Az est fénypontja az volt, amikor a csajjal táncoló srác megkérdezte, hogy nem mennénk-e el négyes partira? Hát az említett hölgy nem tudom, mire lett volna képes. Vélhetően az úriember is ezért gondolkodott más alternatívában. Az est további, hullarészeg, de még udvarolni próbáló férfitagjairól inkább nem ejtenék szót.

Mindenesetre jól szórakoztam és tanulságos volt a buli. Így ezen emlékképekkel bandukoltam a 7-es buszmegállóig, mert ugye egy rendes családanya nem költi a pénzt taxira. Éppen érkezett egy BKV járat, amire éppen fel akart szállni egy srác, akinek a kesztyűje kiesett a zsebéből. Anyai ösztöneimtől vezérelve gyorsan felkaptam és sikerült még felszállás előtt odaadni neki, mert én meg egy másik buszt vártam. Erre oda lépett hozzám egy másik fiatalember – D verzió, a sármos külföldi – és tört magyarsággal megdicsért, milyen kedves vagyok. Rögtön elkezdte szorongatni a kezemet és érdeklődött, hogy hol voltam és hova megyek. Biztosított róla, hogy én vagyok a Föld legkedvesebb, leghelyesebb, leg…. leg.. leg… nője és hogy adjam meg a számom. Végül megadtam – természetesen csak a szociológiai kutatásom végett.

Fel is hívott másnap délután kettő körül, hogy hogy vagyok, hogy aludtam és mindenképpen találkoznunk kell. Hát gondoltam, most már végére járok, mit is akar tőlem, mivel a tegnapi nap azt is megtudta, hogy férjnél vagyok és van három gyerekem. Ezen kívül egy jó kis ebédmeghívásra is számítottam. Mert ugye három gyereket etetni otthon az nem kevésbe kerül.

A találkozót ugyanabban a buszmegállóba pozicionáltuk, amelyben hajnalban elváltunk. Eleve késve érkezett, már kezdtem tanakodni, hogy akkor most elmegyek, de hát még reménykedtem valami jó kis ebédben, amit én nem szeretek egyedül a nagy fővárosban. Közben hívott is, hogy rögtön befut a szembe lévő megállóba érkező busszal. Semmi BMW, késés – 2 rosszpont.

A tegnapi tört magyaros kedvesség azonban megmaradt, szó szerint azt mondta, hogy „nem is gondolta, hogy ilyen szép vagyok”. Meg is jegyeztem neki, hogy a hajnali sötétségben beburkolózva azt se látta, hogy kivel állt szóba. De hát kedvesen mentegetőzött, hogy dehogynem, nagyon jól látott a kandeláber alatt, amikor a buszmegállóba igyekeztem. Megkérdezte, hogy szeretem-e a bort, mire én nemmel válaszoltam. De azért rábeszélt, hogy menjünk el egy helyre, ahol borozgathatunk. Még reménykedtem, hogy ahol bor van, ott enni is lehet …

Felszálltunk a következő buszra és nem is figyeltem merre megyünk, mert végig beszélgettünk. Elmesélte, hogy ír, mérnöki irodája van Budapesten, itt él három éve, 42 éves és másfél éve szakított a párjával. Szerinte egy nőnek nem elég egy pasi és ha Pesten vagyok, akkor ő lesz a férjem. Mondta, mondta és mire feleszméltem, egy magánház kapuján kezdte el babrálni a kaputelefont. Na, ekkor kiakadtam és határozottan tiltakoztam, hogy én ide be nem megyek és nem erről volt szó. Végül addig, addig dumált, hogy bementem. Kaptam egy pohár bort és beszélgettünk. Rögtön a szociológiai kutatásom tárgyára tértem és megkérdeztem, miért nem egy fiatalabb, független nőt keres, akivel majd családot alapíthat. A válasz az volt, hogy ő rengeteget dolgozik, utazgat Budapest és Svájc között, ezért nem ér rá komoly kapcsolatra és ezért nem szeretne se családot, se gyereket. És az előző kapcsolatának is azért vetett véget, mert a barátnője már gyereket szeretett volna.

Hát kedves hölgyek, én ilyen pasikkal találkoztam, akiket még elhódíthattok. Mert a rendes, családcentrikus pasik, mint a férjem, otthon ülnek, amíg én bulizok.

(A férfi oldaláról itt olvashatsz.)


Nálunk nem kell újságírónak lenned, ha vannak történeteid, amiket megosztanál másokkal. Írj, vedd fel velünk a kapcsolatot!

                                                         Arlette

Kék Nő

Többgyerekes anyaként nem bezárkóztam, nem vesztem el a munka-család-háztartás háromszögében. Inkább kinyíltam tőle, elhagytam a szélsőséges gondolkodásomat és keresem az arany középutat. Hiszek a kapcsolatokban, a közösségben, az emberi jóságban.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.