Instás szörfözésem közepette új hashtagbe illetve stílusba botlottam, amit „kawaii”-nak hívnak. A lányok helyesek, ápoltak, fiatalok és legfőképp: olyan nyugodtság árad belőlük, ami Vasváriról, Vajnánéról vagy Doszpot Evelinről sem sugárzik!

Zanzásítottam nektek a neten található információt erről a trendről, lássunk ilyet is, még ha az eredeti kawaiiság keletről is indult, mi is elcsíphetünk egy-két trükköt tőlük, ami szerény véleményem szerint még akár hasznos is lehet.

Tömören szólva, ennek a stílusnak a lényege a csinosság és az egyediség, középpontban a báj, külsőre és életvitelben is. Nem is látok ebben semmi rosszat, bár kissé homályos volt a hogyanja, ám erre is kaptam tanácsot, pár lépésben ismertetem veletek is:

• 1. Öltözködés: pasztellszínű és nagylenyomatú pólók (!) viselése. Tehát pólók és pulcsik viselése, amelyekkel kifejezed önmagad, a lényeg a nagy minta és a kényelem. Színekben a pasztell dominál, krém, levendula, világoszöld, babakék. Buzdítanak a saját tervezésre, a Converse cipőkre például cicákat vagy fagyit festhetünk, illetve ne riadjunk meg a fodroktól, pliszéktől, melyeket mi magunk teszünk a ruháinkra…
• 2. Buzdítanak a netezésre, mégpedig a stílus követésére, gyakori guglizásra, pinterest fotók mentésére, ahol te magad is hozzátehetsz a trend követőinek az egyediségéhez, saját ötleteid megosztva.
• 3. Semmiképp ne tedd a tested közszemlére! Igaz, hogy a stílus láttat, ugyanakkor hagynak helyet a fantáziának is! Játékos egyediség a kulcs, ártatlansággal ötvözve, mely összességében egyensúlyra törekszik.
• 4. Rétegesség: elengedhetetlen hozzávaló, lehetőleg világos színű mintákkal, melyekben visszaköszönt a cukiság és az első pontban említett darabok ötvözése.
• 5. Kiegészítők: legyen belőlük sok, és azok is aranyosak, szőrösek, mangás vagy anime karakterekkel, no meg hatalmas fejjel. Ők díszítsék a kulcstartód, a táskád, vagy épp kukucskáljanak ki belőle, rajtunk áll! Tartsuk magunkat a preferált színpalettához.
• 6. Mindig legyen nálad táska! Egyrészt mert praktikus, másrészt mert ez még egy módja egyedi stílusunk kifejezéséhez, írja a következő instrukció. Előny, ha magad díszíted ezt is, legyen az egy sima pasztell oldaltáska kitűzőkkel és felvarrt foltokkal, vagy egy E-bayen talált egyedi hordozó, de az állatformájú, felhőformájú vagy masnis, fodros táska is megfelelő.

Na jó, itt untam meg az olvasást, nekem már megvan ebből nagyjából a külső-imázs, amolyan keleti Barbiekat vízionálok és kérdem magamtól, hogy ennyi? Pasztellcuccok amiket szerencsés esetben nem b@szunk el a textilfilcekkel és a varrogatással, látom a sok szülőt, hogy a húszezres karácsonyi cipőt a gyerek rózsaszín kínaivá egyedizál…

Mi van még, nézzük csak, röviden: felejtős a sima mappa sárga ceruzákkal, így kérjünk ajiba (Nici boltos?) kawaii holmikat. Kevés alapozót javasolnak (na végre, megint valami pozitív), természetes hatású smink és kevés pirosító, ellenben a szemekkel, amik a fókuszba kerülnek. Legyen „jó nagy”, azaz széles ÉS kerek, sok szempillaspirál alul-fölül. Csak semmi cicaszem és füstösség, itt is domináljon a pasztell szemhéj, és a szájak ehhez passzolva szájfényben ragyognak, semmi pink vagy piros (ha tetováltattad, megjártad, de majd a gyerek, érted…). Mi maradt még, a köröm, mi más? Kitalálod, milyen színű? Na és a haj, az milyen hosszú, színű? Unikornisos, csak „kawaii” néven. S ha mindez nem lenne elég, jöhet a tetejére a hajra aggatott masni, csittcsatt, szívek-csillagok-állatfülek-csillámok a hajpántokon, akár saját kezűleg összerakva.

A kedvencem jön végre, a kawaii-személyiség, hisz mindehhez egy sor belső tulajdonságot is magunkévá kell tenni! Hol van ez a fent említett összes külsőségek beszerzésén, elkészítésén, viselésén túl? Fontos. Nem holmi Barbieságú külsőn múlik CSAK ez az egész, az sem mindegy, hogy mi van a cukiságon BELÜL!

Mosoly és gyakori kuncogás KÖTELEZŐ! Hiszen kiemeli az imigyen megdolgozott külsőt, olyasmire kell gondolni, mint egy kifejezetten jól szórakozó kisgyerek állandósul kacaja… Pozitívnak maradni alap, hát még a másokban a legjobbat észrevenni, szándékosan, negatív dolgok pozitív színben való feltüntetése egy ilyen eszközük mindehhez. Saját magunknak gratulálni, például, magunkkal kedvesnek lenni, magyarul coach-megmondások átültetése az életünkbe egész korán. Tanácsolják a stresszes és feszült időszakokban a visszavonulást, hisz akkor lehetetlen mindezt sugározni, így van vagy nem így van?

Figyelem, napi 20perc mozgás is KÖTELEZŐ (Akarsz-e még kawaii lenni?), ahogy a napi minimum 7óra alvás és az egészséges étrend is! Jön a nyilvánvaló, ám mégis megfogalmazásra kerülő higiénia, napi szintű fürdés, fogmosás, illatosság, ápoltság. A testbeszéd sem maradhat ki, ami legyen nyitott, ahogy magabiztosak is legyünk, még ha hamis is, csak semmi pletyka és negatív kritika másokról, ami a kawaiiságban főbűnnek számít. És itt sincs vége, csak ez a cikk érkezik a végéhez lassan…

Hm. Tényleg, végül is semmi bántó NINCS ebben az egészben, szerintem. Annál több haszon viszont igen, gondolok itt a búvalb.szott fekete-szürke-barna háromszög helyett a színekre, értem ez alatt a felnőni nem akaró korosztály kapaszkodását a gyerekkorhoz, hisz ki akar felnőni manapság?

Na és ott van az a rengeteg idő, amit a kawaii fiatalok nem a facebookozásban, semmit-fantáziára-nem-hagyó szerkókban és szelfikben, hozzátéve, hogy nem a bulik mosdójában kielégített f.sz-számolásban élnék ki, tizenalig évesen, hanem otthon varrogatva, pepecselve, színezve, álmodozva… Fékeznék a rosszindulatot az emberek közt, fókuszban lenne a pozitivitás és a cukorka-külsőhöz passzoló kedves, vidám belső, ami szerintem egyáltalán nem vetíti elő a butaságot vagy éppen a luxusfeleségességet, sőt…!

Ha lenne lányom, elzavarnám kawaii-nak!

De a gyakori-kérdések szekcióban azt írták, hogy a nem lényegtelen, szóval fiúkból is lehet kawaii…
,