Szülőként jó a mozi, mert amikor nagy ritkán eljutsz, az elmúlt időben annyi minden változott, hogy csak kapkodod a fejed. Először volt a 3D, a kis szemüvegekkel, és most megérkezett a 4DX! A legjobb az egészben, hogy fogalmunk sem volt róla, hogy ez mi ez, a jegyen volt rajta, hogy 4DX, én full azt hittem, hogy a címhez tartozik, még jó, hogy hatalmas plakátok hirdették mellettünk, hogy milyen „mellékhatásai” lehetnek, mi ezt már csak jegyvásárlás után csekkoltuk, és úgy döntöttünk, bátrak leszünk, ha már ki van fizetve, bár nekem már a mellékhatások elolvasásától is volt egy kisebb pánikrohamom.

Reméltem, hogy nem vagyok rejtett epilepsziás, mert azoknak állítólag durvaság benn lenni, és amikor megláttam, hogy majdnem legbelül, a hatodik sorban, rács mellett ülünk és nincs menekülő útvonal, akkor imádkoztam, hogy a nem is annyira rejtett klausztrofóbiám is kívül maradjon az ajtón.

Alkoholos befolyásoltság alatt sem szabad beülni, szóval éppen elemeztem a vacsihoz elfogyasztott 1dl rosé gyöngyözőbor élettani hatásait, amikor a reklám alatt megmozdult alattunk a szék és a férjem megkérdezte, úgy nyuggeresen, hogy „te látod a biztonsági övet”? Én tök komolyan elkezdtem keresni, és mikor konstatáltam, hogy NINCS, már éppen kezdtem volna érezni a pánikroham fojtogató kezdetét, mikor a mellettünk ülő huszonévesek elkezdtek szakadni rajtunk és megnyugtattak, hogy nem lesz olyan vészes a dolog.

Jól van, mi még fapados moziban, kurblis filmről néztük a Star Wars-t 1985-ben, konstatáltuk, mire elkezdődött a film. A „water on/off” gombról a karfán igyekeztem nem tudomást venni, de ebben a filmben (Majmok bolygója, amúgy tetszett, az első részt szintén ’85 körül láttam :)) olyan baromi sok eső esik, hogy kikapcsoltam a vizet (amúgy tök mindegy, úgy is érzed).

Nem tudom, lehet, hogy tényleg öreg vagyok, de engem csak kibillentettek a filmből ezek az elemek, még a vízpermet meg a szél oké is lenne, de arról fogalmam sincs, miért kell megrázkódni a székemnek, amikor korbácsolnak egy majmot. Derékmasszázsra sem vágyom film közben, meg kirepülni sem akarok, én szeretem a kis meghitt belesimulásomat a mozdulatlan(!) bársonyszékbe. Meg, hogy ivás közben nem löttyen ki a kóla és a szomszéd sem borítja rám a paradicsomszószt, szeretek a filmre figyelni és nem a mozira, átélni, de úgy, ahogy én akarom és nem úgy, ahogyan mesterségesen gerjesztik, úgyhogy viszlát 4DX!

Amúgy jövőre, vajon kapok én is egy katonaszerkót és mehetek be a filmbe, vagy mi lesz a következő lépés? Meddig lehet ezt fokozni? Vajon jót tesz nekünk ennyi mesterségesen gerjesztett inger? A közönyös és érzéketlen világunk ellenpólusa lenne? Helyezzük egy biztonságos, otthagyható térbe az érzéseinket? Mert érezni kell, ezt tudjuk, ettől leszünk emberek, de érezni kockázatos is, ezért ezt is kontrollálni akarjuk?

Remélem, nem ez lesz a vége a folyamatnak, mert akkor jaj neked, művészet, jaj neked, versek, jaj neked, szerelem.

Gondolkodólány írása