Én még a magolós, feladatlap-kitöltős, megszégyenítős iskolarendszerben nőttem fel. De már akkor is voltak olyan tanárok, akiknek az óráit csillogó szemekkel vártuk.

Egy egy tudományágra, szakterületre vagy tananyagra én soha nem vastag, poros könyvek sokaságaként gondolok. Sokkal inkább meghódítandó, izgalmas földrészként tekintek rájuk, amelyek saját törvényekkel és összefüggésekkel rendelkeznek. A tanulás nekem mindig örömforrás volt, a felismerések, felfedezések és a megértés felvillanyozó érzése.

Érdeklődési kör

A tananyag akkor izgalmas, ha érdekel, amit tanulsz. Engem ki lehet kergetni a világból a pénzügy és a könyvelés rejtelmeivel. Amikor megszólal reggel a Millás reggeli a Jazzy-ben, a férjem azonnal felkapja a fejét, nekem pedig elkalandozik a tekintetem. Nem tudok elképzelni olyan tanítási módszert, ami számomra élménnyé varázsolná a tőzsde működésének megértését.

Ha egy cél elérése érdekében tanulsz, akkor sokkal nehezebb dolgod van, mintha őszintén érdekel a téma.  Jó, ha tudatában vagy, mi érdekel valójában. Mik voltak a kedvenc tárgyaid, miben voltál tehetséges, mihez olvastál hozzá önszorgalomból. Bármilyen szakmát szeretnél megtanulni, mindig lesznek olyan területek, amelyek izgalmasak a számodra, és olyanok is, amelyeket a cél érdekében kell megismerned. Bizonyos feladatokban kiváló leszel, másokban közepes. Ha kellő önismerettel rendelkezel, és motiváló célokat tűzöl ki magad elé, akkor sokkal könnyebben túljutsz a mélypontokon.

Színes érdeklődési körök

Minden téma izgalmas… valaki számára. Az persze már más kérdés, hogy mindenről lehet színesen, szuggesztíven beszélni, felhígítva a mondanivalót humoros történetekkel, anekdotákkal. A TED előadások tipikusan ilyen könnyed, élvezetes hangnemben készülnek, és bár az előadók nagyon komoly szaktekintélyeknek számítanak, nagy tömegeket képesek megszólítani.  Egy átlagos munkahelyi oktatáson, vagy egyetemi előadáson ezzel szemben az előadó monoton hangon felsorolja a tényeket, és komoly sikernek számít, ha csak egy-két ember bóbiskol el a nézőtéren.

Ha gördülékenyen szeretnél tanulni, akkor nem árt, ha írásban és szóban jól kommunikáló, színes egyéniségeket keresel, mert a mély szaktudás még senkit nem tett jó oktatóvá. Ma már rengeteg olyan eszközzel dolgozhatunk, amellyel könnyebb lekötni a figyelmet.

Lépcsőzetesen építkező tananyag

Több ezer oldal elearning tananyag és több tucat újságcikk megírása után őszintén ki merem jelenteni, hogy minden témát ismertetni lehet egyszerűen is. Az egyik legfontosabb oktatói képesség, hogy az összetett dolgokat elemeire tudjuk bontani, és aztán az elemek összefüggéseit meg tudjuk mutatni. Minden szakterület egymásra épülő információkból áll.

A jó tananyagot egyrészt a lényeg kiemelése különbözteti meg a lexikon-szerű információ dömpingtől, másrészt a céltudatos felépítés. A hallgatói célok eléréséhez szükséges minimális tudást fűzi egybe, ugyanakkor megadja a további fejlődéshez szükséges útmutatást is. A fejlődés érzete is fontos, de a konkrét eredmények megsokszorozzák a sikerélményt.

A képességednek megfelelő feladatok

Az egyik legfontosabb oktatói feladat, hogy mindig a hallgatói képességeknek megfelelő szintű maradjon az oktatás. Ha ugyanis túl könnyű az anyag, unatkozni fognak, azonban ha túl nehéz, akkor kudarcként, stresszként élik meg a tanulást. Mivel minden egyes hallgató más és más, ez jelenti az egyik legnagyobb kihívást.  A jó tanfolyam olyan légkörben zajlik, ahol nem szégyen kérdezni, és nincs buta kérdés.

Készségek kialakítása

Az elméleti tudás nagyon fontos, de minden szakmát végül a gyakorlatban kell űzni…  Az egyik legizgalmasabb oktatói feladat a készségek kialakítása. A fogalmak és elvek átültetése a gyakorlatba. A feladat ugyanis nem csak illusztrál, hanem fel is készít egy magasabb szintre. Kicsit úgy, mint az artista iskolában. Nem lehet rögtön hat labdát a levegőben tartani, először be kell gyakorolni kettővel.

A készségek kialakulásához idő kell. Kicsit olyan ez, mintha az elsősöknek megmutatnánk szép sorban a betűket és utána kiadnánk az utasítást, hogy kezdjenek el olvasni.  Nekem az a tapasztalatom, hogy minél nagyobb energiát fektet valaki egy tanfolyamba, annál nagyobb örömet okoz neki a tanulás. Aki neki veselkedik a feladatoknak, az hétről hétre egyre profibb munkákat ad ki a kezéből, ami sokkal nagyobb sikerélményt ad az olvasgatáshoz képest.

Közösségi tanulás

Azt tapasztaltam, hogy a kreatív alkotói folyamat mindig sokkal izgalmasabb, ha többen vesznek részt benne. Mindenkinek megvan a saját hangja, a saját ízlése és a hallgatói párbeszédek nyomán folyamatosan finomodik, szépül a végeredménye. Egy kreatív munka megítélésében akárki akármit is mond, óriási szerepe van a szubjektív megítélésnek.

Ha a tanulás közben azt érzed, hogy nem vagy egyedül, az hatalmas motiváló erőt jelent. Megismered a többiek ízlését, látásmódját, érzékeny pontjait, rácsodálkozhatsz a tehetségükre, a munkáikra. Nem hiszek a nagy individualista eredményekben. A kreatív projektekben sokkal erősebbek a csapatok.

Mentori szemlélet

A felnőtt oktatásban különösen izgalmas az a szemlélet, hogy az oktató nem egy guru, aki mindent jobban tud, hanem egy tapasztaltabb hegyi vezető, aki ismeri a terepet és segíti a többieket a meredekebb, sziklás szakaszokon is. Azt tapasztaltam, hogy az egyik legnagyobb kihívást a kitartás jelenti a hallgatóknak. A motiváció két hónap után alább hagy, jönnek az első nehézségek, és ha nincs valaki, aki nógat a lassuláskor, vagy csenget, ha rossz irányba akarsz kanyarodni, akkor nagyon könnyű feladni.

A sikerben vagy a kudarcban óriási szerepe van az élethelyzetednek. Egy oktatót azonban csak az adott lecke elsajátítása, a szakmai kérdések és a beküldött feladatok érdeklik, nem foglalkozik a magánéleteddel. Egy mentor viszont az emberre koncentrál. Kicsit olyan ez, mint amikor az orvos csak a makacs torokfájásodat kezeli, míg a holisztikus szemléletű gyógyító azt is megkérdezi, mi az, amit nem akarsz kimondani.

Az eredeti, teljes, ám szakmaibb verzióját az írásnak itt találod.

Kocsis Kata írása