A férjem azt hiszem, másba szerelmes. Illetve nem hiszem, hanem tudom már biztosan. Nem voltam ott az első találkozásukkor, így csak a jelenlévők elmeséléséből tudom, hogy első látásra beleszeretett azzal az igazi szerelemmel.

Eleinte emlékszem, kicsi távolságot tartott Tőle, de ahogy teltek a napok, hetek, hónapok valami változott. Éjjelente sokáig fent volt vele és hajnalban kelt, hogy vele lehessen. Sőt, ha az éjszaka közepén hívta, Ő akkor is ugrott.

Gondoltam idővel enyhül és visszakapom a férfit, akit megismertem. De a helyzet tovább romlott. Lassan minden fizetését az új kiscsajra költötte. Ruhát vett neki, a kedvenc ételei között válogathatott, olyan helyekre is elvitte, ahova mi ketten sose mentünk…

Átvette az uralmat a férjem felett egy tekintetével irányítja. A lakásunkban mindenütt ott a holmija, de persze ez csak engem zavar.

Közben milyen a kettőnk kapcsolata? Boldogok vagyunk. Szeretünk ketten lenni, bár ez igen ritka. De ami köztünk volt a csaj előtt csak mélyebb lett, nem enyhült vagy múlt el… És mégis, alapjaiban változott meg az egész közös és önálló létezésünk.

Most már több, mint két éve tart a viszony de nem, hogy múlna csak erősödik… A helyzet egyre súlyosabb: a csaj hajnalonként bemászik az ágyunkba…

Rendben, el kell ismernem fiatalabb, -sokkal- mint én. De mindössze 93,4 cm és 13 kg… És a szemét is tőlem örökölte.

Azt hiszem nincs mit tenni: az apa-lánya szerelem örök és erősebb mindennél. Így csak egy választásom van: betakargatom a kis betolakodót az ágyunkban és adok egy puszit a göndör hajába, amit szintén tőlem örökölt.

KSimon Emőke írása