Lesz fenyőm karácsonykor, de nem készül poszt róla. Nem érzem szükségét. Ellenben nem fogok ironizálni azokon, akik megosztják a sajátjukat a közösségi oldalukon. Minden családi fotónak, szépen terített asztal látványának örülni fogok, mert azt remélem, a harmónia és béke sugallta képek talán visszafelé is dolgoznak: talán teremtenek ott is meghitt perceket, ahol azok ritka vendégek, hogy kerül ott is idő a családi összejövetelre, ahol az máskor elmarad.

Nem fogok se a ruhákon, se a családtagokon élcelődni, ígérem. Arra fogok gondolni, ezek a képek olyanok, mint a gyerekek kívánságlistája a Télapó felé. Talán a készítői is azt  gondolják, ha elég erősen vágynak rá, ha megjelenítik, akkor teljesülni fog.

Azt kívánom az olvasóinknak, hogy a közösségi oldalon megosztott képeik, – ha még a jelenben nem is a valóságot takarják- váljanak valóra az ünnepek után…

Nem hazudtolhatom meg magam. Nem mondhatom azt, ehhez elég, ha felrakják a boldog család képeit. Rohadt sok meló kell még e mellé, mögé. Sokszor kevesebb ego, máskor jóval több önbecsülés. S, hogy milyen arányban? 

Sosem mondtam, tudok főzni.

Legyen békés, boldog ünnepetek.

Arlette