Félteni kell, néha a biztosat is félteni kell….

…hogy soha másé nem leszel… (Zalatnay) Elmélkedéseim egyik kedvenc témája az énhatárok meghúzása. Anyám és apám lánya vagyok. 20 éve is és most is. De már leváltam róluk. Már nem vagyunk egymás részei, ugyanakkor mégis nagyon fontosak vagyunk egymásnak. De ugyanezt ki lehet-e jelenteni a társadról és a gyerekedről? Hogy nem vagytok egymás részei, de nagyon fontosak vagytok egymás számára?

Hogy annyira fontosak vagytok egymásnak (ha olyan szerencsés vagy, hogy tényleg így van), hogy már szinte teljesen egyek vagytok? És akkor azt mondod, egyek vagyunk, de mégse…? Bánt Téged, de Te szereted. Nem (eléggé) figyel Rád, de Te szereted.

Vagy egyszerűen csak nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnéd? Ha Te mást szeretnél, akkor mennyire vagytok egyek? Meddig vagy Te te és Ő ő és mikor van már az, hogy TI vagytok?

Az én boldogságom nem biztos, hogy a Te boldogságod is és ez fordítva is igaz. Hányan vagyunk olyan bátrak, hogy ezt bevalljuk – magunknak, egymásnak?

Van kezem, van lábam, hál’istennek mindkettőből kettő, nem várhatom tétlenül, hogy a boldogságot majd elintézi nekem valaki, vagy majd előfizetek rá minden hónapban, mint a kedvenc újságomra és minden hónap végén szépen várok a következő boldogság-adagokra, mint a legfrissebb lapszámra… Nem lehet várni. Keresni kell. Mindenhol, mert még a bokorból is előugorhat.

Ha mégsem, tégy meg mindent, hogy Rád találjon. A gyereked azonnal észre fogja venni, hogy boldogtalan vagy. És az egészből azt fogja megtanulni, hogy ne merjen boldog lenni, mert az mindig valaki vagy valami mástól függ, pedig nem. A boldogsághoz bátorság kell. Ha előtted hever, akkor azért. Csak le kellene akasztani a szögről? Akkor tedd meg! Nem hever előtted? Csepegtesd be az életedbe, vedd észre, hogy hol bujkál. Nagyon nehéz, mert könnyű összekeverni a fizikai örömszerzéssel. Pedig ez nem az. De próbáld ki! Gyűjts (élet)tapasztalatot!

Én én vagyok. Egyedül. Szerepek nélkül. Megfelelés nélkül. Elvárások nélkül. Már nem is emlékszel, hogy milyen is teljesen meztelenül… Már nem tudod, ki is vagy valójában és hogy jogod van-e boldogsághoz úgy, olyan formában, ahogy azt elképzelted. Persze, hogy jogod van! Egyesek attól szenvednek, hogy meggyőzzék magukat, hogy ez nekik jár, mások meg nem tudják, hogyan vágjanak bele. Ha egyik nap arra ébrednél, hogy mindent és mindenkit elveszítettél, aki, ami fontos volt számodra, akkor mihez kezdenél, merre indulnál? Ott vagy egyedül, a sivatag közepén, semmid és senkid… Gondolj bele!

Nem, ez nem egy új szabadulós játék… Képzeld el és oldd meg a feladatot!
A helyes megoldásokat a saját e-mail címedre küldd :)))

Minden megfejtés helyes…

Zalatnay Sarolta említett számát hallgasd meg.

(Korábbi írásunk a boldogság útjairól itt olvashatod)


Formáld Te is a világot! Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.

Minden gondolat számít. A Tied is!

                                                         Arlette

SuLo

A megszokott fejlődés nélküli és unalmas. De a váratlan önmagad megismerésére késztet.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.