A szerzők a magazinnál nem honoráriumért írnak. Azt hiszem, ez egy igen fontos kérdés az életünk összes többi területén is: hol van a határ az elvárható társadalmi munka, a gyakornoki alulfizetettség és a kihasználás között?
De ne csak újságírásról beszéljünk, bár itt erről fogunk részletesen. Legyen szó bármilyen más, szellemi tevékenységről vagy kreativitást igénylő munkáról. Legismertebb példája a fotósé. Aki, hisz úgy is szereti, s majd referenciának is jó lesz, dolgozzon hát ingyen. Pofára esés A.
Aztán őket követi sorban a gyakornoki munka. Az egyik legnépszerűbb álláshirdetés: azzal a hivatkozással, hogy nem professzionális a munkád, esetleg frissen végeztél az egyetemen/ főiskolán, ezért fogsz sliccgombokért dolgozni. S, örülj, hogy egyáltalán felvettek. Legyél hálás, ismerd be, az iskolában tanultak piacon nem érnek pénzt, húzd meg magad. Aztán, mire elsajátítod a szakmát persze már túl kvalifikált leszel, meg sokat is fogsz kérni a munkádért, naná, hogy nem Te fogsz utána kellene. Pofára esés B.
S, akkor kanyarodjunk vissza méltán népszerű tevékenységünkhöz: írás, újságírás. Ha blogger vagy a cafeblog szívesen átveszi a szellemi tartalmaidat, amivel a saját forgalmát és ismertségét bővíti. Te meg, a madár, ezt örömmel veszed. Neked ebből mi lesz a jó?
Nő a forgalmad. Valóban. Lehetne ez akár egy élhető szimbiózis is. De mégsem érzem annak. Valamiért sántít. Olyan érzésem van, mint amikor a tehetségkutató műsorokban felturbóznak fiatalokat, ígérnek nekik csillagokat (Star Academy, Csillag születik, mind nevében is benne van), de igazából, a fő profitot a vezetőség teszi zsebre. De hívhattuk volna olimpiának is: álmokat ígérnek, s közben a néhány tehetségesért bedarálják az összes többit. Pofára esés C.
Amikor a jó bloggerektől kiemelnek tartalmakat, nem hozzá viszik az olvasókat, hanem magukhoz. Elsősorban. Azok fizetetlenül gyártják az értékes, tartalmas mondanivalót, miközben a fizetett újságírók a béka segge alatti szinten töltik meg a nagyobb portálokat nap, mint nap a cikkeikkel. Van még alávalóbb módja is náluk a lehúzásnak: az olvasói levél nevezetű. Ahol a legnagyobb tragédiákat, lehetetlen élethelyzeteket használják fel saját oldalaik életben tartására. Pofára esés D.
Miközben a fodrásznál, a cipőboltban, a nadrágfelhajtásnál is fizetned kell, közben a szellemi termék, az ingyen lenne? Azt mondhatnánk a nagyobb portál a reklámmal fizet neked. Ez azonban csalóka. Olyan, mint a referencia munka fotósként. Kint vagy vele a vízből. Ha az oldalad, amit a portál bereklámoz nem hajdúsítást ad el vagy süteményes szakácskönyvet, akkor a szellemi tartalmaid átvétele nem több, mint porhintés. Felhasználja a gondolataidat, majd cserébe a megnövelt forgalmáért egyrészt tovább mossa fizetett cikkekben az agyadat minden nőket komolyabban érintő témakörben, másrészt elteszi a hirdetésekért járó fizetséget. A pálya szélére kényszerít, s ott is tart.
Nem non- profit tevékenységet végez, hanem üzletet épít. Amiben Te, a fizetetlen író, blogger néhány lájkkal lehetsz gazdagabb. Vajon megéri ez az üzlet?
Nem is csak az a kérdés, megéri-e. Inkább az, mennyire etikus? A szellemi tulajdon ennyit ér? Néhány lájkot?
S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy elveszik a munkáját a rendes újságírónak. Akinek papírja van róla, az ő gondolatai okésak. Ő felhatalmazott. Vagy még a származása is eleve elrendeltette ezt: sokadik generációs értelmiségi család, esetleg megfelelően terhelt múlttal, történelemmel. ( burkolt zsidózás, mi?) Ki is képviselhetné hitelesebben a gondolatiságot mint az, aki már az étkezőasztalnál is ezt szívta magába.
Közben értem én. Ez nem munka. A munka az az, ahová be kell járni időre. Meg, amit utálsz. A többi, amit szeretsz, az nyilván nem munka. Ergo, fizetni sem kell érte. A gondolkodás az pláne nem munka. Szép is lenne. Csak azért, mert a nők imádnak csacsogni, akár szóban, akár írásban? Arról nem is beszélve, ezért mások évekig jártak az ELTE-JATE-PTE bölcsész-gondolkodó- látó szakára, hogy meri azt feltételezni valaki, hogy e nélkül a háttér nélkül is érhet pénzt az ő munkája. Hiszen minden szakmát a megfelelő intézményben lehet csak elsajátítani, nem?
Ja, nem..
(Itt kapcsolódó témaként az ápolónők, pedagógusok alulfizetettségéről írtunk)
Ha Te is úgy érzed, írnál. Vedd fel velünk a kapcsolatot.
Arlette
