Futás, futás, futás… mintha mindenhonnan csak ez folyna mostanában… Szerintem nem baj, de én például nem szeretek a futásommal és a futásban elért sikereimmel mindenki szeme láttára büszkélkedni, pedig kétségtelen, hogy több, mint egy új hobbi, vagy egy újabb elfoglaltság, a rendelkezésre álló, percekben nagyon könnyen megszámolható szabadidő eltöltési mód és persze több, mint az egészséges életmód egy része… Számomra sosem volt Facebook indíttatású, és a közösségi oldalakon nagyon kevesen tudják szerényen megosztani eredményüket, hogy az tényleg az eredményről szóljon és ne a körítésről…

Mindig a szabadban futok, a futópados futást nem tartom igazi futásnak, mert a futás, a szabad levegő, az oxigén, a fények, illatok és a levegő sűrűsége számomra szorosan összetartoznak.

Azt mondják, minden agyban dől el, kétségtelen! De a futásban ez pont nem igaz. Pontosabban, amikor már azt mondod, nem bírod tovább, akkor még nagyon is bírod. A tested kibírja. Sokkal tovább bírja, mint ahogy az agyad kimondja, hogy elég volt! Igen, tudom, én is végighallgattam az intéseket, hogy óvatosan, meg hogy ne vigyem túlzásba és hogy csak annyit, amennyi jól esik és első körben én is mindenkinek ezt tanácsolnám, aki megkérdez…

De ennyivel sose értem be, mindig is feszegettem a határokat és azok átlépését és utálom megfogadni a tanácsokat, mellesleg viszont csodás érzés, mikor eléred a célod. Ami biztos, hogy nem akkor fogod elérni, mikor kitalálod, hogy akkor, aznap fog menni. Máskor fog összejönni, amikor nincs akkora tétje. Amikor elengeded. Amikor úgy indulsz el, hogy csak futni akarsz és nem nyerni. A futás már rég nem súlyvesztési taktika számomra – egy dekát nem fogyok tőle hónapok óta – attól jóval több. Stresszt is old és kikapcsol. Ha két napig már nem megyek, akkor minden bajom van, és persze a családnak is, hisz azonnal megérzik. Jóval később döbbentem csak rá, hogy mindazonáltal, hogy a futás hiányzik, a stresszoldás is hiányzik és ha nincs futás, a stresszoldásra kell egy alternatíva, hogy ne készíts ki mindenkit magad körül 🙂

Szórakozásból íme pár futás tipp:

• “ma nincs kedvem futni, de azért elmegyek, futok pár kört!”– semmi kedved, de felöltözöl, kimész és futsz (és nagyon jól is teszed!!) és elinduláskor már a lépcsőházban azon agyalsz, hogy ma tuti nem fogod bírni – ezekből van a kb. 5-10 perces futás, amikor úgy mész haza büszkén, hogy te legalább megpróbáltad, de nem ment (önámítás, de ilyen is kell néha )
• “ezer éve nem futottam, ma kimegyek!” -bűntudat motiváltságú, pl. a testtömeg vagy az elvárások (akár magaddal szembeni elvárások) miatti önfeloldozó futás, egész jól szoktak sikerülni – és a végére egyértelműen megtörténik a feloldozás
• a heti második vagy harmadik futás -amikor formában vagy – laza, elvárások és tét nélküli, félig spontán, könnyed, nagyon jó teljesítménnyel, új rekordokkal (pl. távban vagy időben) kecsegtető futás, amikor kurva jó vagy, mert akkor vagy a legjobb, amikor senki nem várja el tőled, hogy jó legyél és ami pont olyan, mint egy laza vasárnap délutáni szex, amikor jön és csak úgy megtörténik, minden rákészülés nélkül – ezt a fajta futást imádom
• menstruációs futás avagy a verduni vérszivattyú (értelmezést lásd itt)- tudod, hogy nem a legjobb ötlet épp az erős napon menni, de kész vagy, hogy már pár napja nem mentél futni, feszült vagy, szétvet az ideg, muszáj kimenned, mert le kell vezetned a feszültséget – ekkor nagyon könnyen megy a felöltözés, bízol benne, hogy büszkén lehetsz majd a tamponreklámok új arca, hiszen semmi sem jelenthet gondot, elszánt vagy, mert tudod, hogy menni fog! – na nekem egy ilyen naphoz kötődik a legfrissebb és legnagyobb sikerélményem – úgy indulsz el, hogy ma edzel a kitűzött célodért, megpróbálsz hozzá közelebb kerülni, már sötétedik, de kit érdekel, menstruálsz, de kit érdekel, különben is felkészültél rá, hogy jönni fog, aminek jönnie kell, mármint, aminek ki kell jönni, de rajtad kívül úgysem tudja senki, és meglátod a volt barátodat, aki 15 éve szörnyen megbántott és egy óra múlva is azt veszed észre, hogy még mindig futsz, már hívnak otthonról, hogy hol a francban vagy, már a pályát is alig látod, de te még futsz, és ki bírnál futni az egész világból. Megáll az idő, csak a lábad visz, nincs éhség, szomjúság vagy fájdalom, csönd van, már rég nincsenek gondolataid, könnyű vagy és tökéletes. Életem egyik legfantasztikusabb spirituális élménye volt… orgazmikus!!! De ha te olyan vagy, aki nem szereti a végleteket és a túlzásokat, mint én, válassz egy egyszerűbb napot és próbáld ki akkor!
• (el)menekülő futás: amikor nem akarsz szembenézni valamivel vagy valakivel és arra van szükséged, hogy elvonatkoztass és legalább egy fél órára távol kerülj a már hányingert keltő témától. Fejet homokba dugás? Kétségtelen! De ennyi időre megengedett, sőt, a háziorvosod vagy gyógyszerészed ajánlásával is teljesíthető.
• (agyat)pihentető futás – amikor tele van az agyad és aznap nagyon koncentráltan és sokat dolgoztál, vagy annyi minden történt veled, hogy nem bírod megállítani a neurotranszmitterek termelődését, és arra van szükséged, hogy fizikailag is elfáradj és hogy azt is érezd, hogy tested is van és épp nem a szexet választod az izmaid megdolgoztatására
• reggeli futás -amikor hamarabb ébredsz, ahogy az óra kelt, és elégedetten nyugtázod, hogy különb vagy azoknál, akik egy órával később, de még így is csak enerváltan érkeznek dolgozni és tudod, hogy ma megváltod a világot – az a nap, amikor ér elhinni, hogy mindenre képes vagy!
• fogyasztó futás – biztos van ilyen, de én még nem ismerem
• gyógyító avagy másnapos futás – amikor azt hiszed, a futás mindent megold, még a másnaposságra is gyógyír. Valóban az, de a hatása csak addig tart, amíg futsz.
• a “mert megérdemlem” futás – ami akkor van, amikor csak úgy elmész futni, nem pótlék, csak jól esik, széppé tesz, nem menekülsz, nem készülsz nevezési díj nélküli futásokra, csak úgy lépsz ki az ajtón, hogy “mentem futni, majd jövök!”

Válassz egyet és próbáld ki te is, vagy folytasd a sort, hogy milyen futások vannak még! Várom!