..el sem tudnám dönteni, melyik szerepnek örülnék jobban. Mondjuk Csipkerózsikáénak?
Imádnám azt a pasast, aki abba tud beleszeretni, milyen gyönyörűen… alszom. De ez hagyján, a nekrofil herceghez képest, aki halott Hófehérkéket csókolgat..
Aztán a másik kedvencem, a Hamupipőkés sztori. Gyerekkori vágyam áttáncolni egy éjszakát egy jóképű herceggel, aki az arcomra másnap már egyáltalán nem emlékezve a körömcipőm alapján próbál rám ismerni… Bár lehet ezt a történetet már valójában kipróbáltam!?
De Ariel helyzete is imádni való. A királyfi, aki az énekhangomba lesz szerelmes. Ez is a fetisizmus egyik érdekes válfaja?
Értem én, ha nem tetszik haladhatok tovább a modernebb változatok felé, amiből már
a, ignorálták a férfi szereplőket, legyen ez Eperke kalandjai vagy Csingiling.
b, kizárólag nevetséges, béna, másodosztályú fiú szereplők bukkanak elő, mint a Monster High lányok mellett vagy Jégvarázs lányai körül.
Tudom, hogy a magyar népmesék világa sokkal változatosabb perspektívát kínál. Mint például a három kívánság, a legkisebb királykisasszony / királyfi és a boldogan éltek, míg meg nem haltak sztoriját.
Csoda, ha ezzel az előélettel kissé nehezen megy az ismerkedés? 🙂
Tanulság? Az nincs. jó éjszakát, nagylányok!