És neked adom a vágyamat
Neked a csapzott szárnyamat
Én már repültem eleget
Most kerüld meg vele a kék eget!

Fentről lenézve minden más..
A fájdalom, a bánat az árulás!
Olyan kicsinyke dolgoknak tűnnek
A felhők felett tán meg is szűnnek!

És nem lesz más, csak a repülés
És nem lesz kín, nem lesz szenvedés
ha magányos lennél, beszélj a holddal
együtt játszhatsz a csillagokkal

Én neked adom a vágyamat,
Neked a csapzott szárnyamat!
Most adok neked egy életet!
Ha élni akarod, élheted…

  Rácz Bolgárka írása