Húsz évig voltam fodrász, melyet én gyermekkori vágytól hajtva hivatásnak tekintettem, nem “csak” szakmának. De anno csak a szépségeit láttam, az árnyékos oldalt nem világította meg senki. Nézzük mi vár ránk! Érvek és ellenérvek.

Neked való, ha szereted a szépet, kreatív vagy és szeretsz alkotni! Ha élvezed, hogy változtathatsz, kihozva a vendégből a maximumot, legalábbis a hajából! Ha örömet okoz neked, hogy egész nap emberek, leginkább nők közt vagy. Neked való, ha van némi empátia benned, egy csepp pszichológus vénával vegyítve és persze ehhez társul a bólogatásra való képesség is, mert nem feltétlen nyerő üzletpolitika szempontjából, ha a saját, valós véleményedet fejted ki!

Mások vagyunk, mindenkinek más a neki megfelelő. Ahogy ez igaz minden másra úgy igaz a szakmákra, hivatásokra is.

Nem való neked, ha nem bírod a fizikai részét, mert napi 8-10-12 órát, két méteres körben totyogni nem mindig felemelő. Ne gondolkodj rajta, ha nem szeretsz sok nő közt lenni és nem tűröd jól az intrikát, mert ahol sok nő van együtt, ott bizony előfordul… Ha nem érdekelnek az emberek személyes problémái, hisz a fent említett mennyiségű időben, nem csak a frizurával kell foglalkozz.!

A vendég ott ül és mondja, mondja …. és elvárja, hogy figyelj rá és legközelebb emlékezz. hány gyereke van, melyikkel mi a bibi és hogy a férje mit művelt már megint…. És mindenképp nézz más szakma után, ha úgy érzed, ezt nem bírnád csendben hallgatni egy hosszú nap végén, mert mint említettem nem kifizetődő.
De ha már belevágtál és nem bírod tovább, képezd át magad terapeutává és használd fel az itt szerzett tapasztalataidat, mint én 🙂

Kosári Móni írása