Hullarablás a közösségi hálón- lehet a Facebook valódi gyász helye?

Tudod, mik a Facebook fő hívószavai? Mik azok a képek, szövegek, amikre biztosan rákattintasz? Szerencsénkre pszichológusok, szociológusok és marketing szakemberek mindent megtesznek azért, hogy befolyásolni tudják döntéseinket. Hogy közben kicsontoznak minket? Hogy ostoba, semmirevaló tartalmakkal és feleslegesen gerjesztett emberi szánakozással kiölik belőlünk a valódi, egészséges és szükséges empátiát?

Ennek a hullarablásnak az egyik legkeresettebb változata a haldokló/ halott gyerekek történeteinek terjesztése. Zsigeri félelmeinkre játszó, maximálisan manipulatív és inkorrekt tartalmak.

S közben, mi történik a valódi gyásszal, halálesettel vagy betegséggel? Tölthetünk fel hozzá buddhista bölcsességet és hullámzó tengert? Megoszthatjuk valódi, legbenső gyászunkat, félelmeinket az ismerőseinkkel, miközben bulvárosították a fájdalmat és lájkokká alakították? Lehet őszinte az együttérzés, amit megosztásra kapunk akár lájk, akár részvétnyilvánítás formájában?

Egy temetés margójára:

A búcsúztató után biztosan eldöntött, hogy a férj szerette hamvait a napsütötte Karib-tengeren szórja szét, kis virágfüzérrel díszített csónakokkal bocsátva útjára. S nem felejt el erről igen megható posztban megemlékezni a közösségi oldalon.

Lehet a közösségi háló a gyász helye? Vagy csak a csillámpónis boldogság és az örömkönnyes esküvő fér el rajta? Adhat helyet a “no longer in relationship- már nem párkapcsolatban”  állapotnak is? Felkerülhet a végre elváltunk album a házasságról szóló megosztások mellé? S, igen, láthatjuk a halált is a maga legkevésbé sem magasztos, egyszerű voltában?

Mi lesz a sorsa a közösségi temetőnek? Mi történik azokkal az oldalakkal, akik többé nem lépnek be? Ahogy szüleink halála után sokszor nincs erőnk kitörölni a számot, ami “Apu” néven van tárolva... Itt megtesszük? Töröljük az ismerősök közül?

S hogy élik meg az “oszd meg, mert gyermekem élete múlik rajta” hazugságokat azok, akiknek valóban függött hajszálon szerettük élete? Gondoltál már arra, hogy a levadászott lájkokkal a mesterségesen gerjesztett tragédiára elveszed a figyelmet onnan, ahol valóban szükség lehet rá?

Igen, tudom, hogy ez egy egészen új csatorna, ahol mások az etikett és illemszabályok. Ettől még: vannak. Az álnév, a kamu felhasználó nem jogosít fel arra, hogy mások érzéseibe gázolhass. Tudom, nehéz megállni, hogy a hatásfokozás ezen eszközeivel ne élj. De, ne feledd: embertársaid érzései nem lehetnek játék, s még kevésbé ügyfélszerzés eszközei. Ne szeretetről szóló idézeteket osztogass: vedd észre, ha valaki elnémult, ha szótlanul kérne segítséget. Ne a tárgyak elengedéséről keress buddhista életbölcsességeket, hanem szállj ki a szépen felépített jólétedből és segíts azokon, akiknek ez nem adatott meg.

S végül, oszd meg cikkünket a közösségi hálón.Mert hisz milyen életmód tanácsadó-útmutató- coach- miaszösz lennénk, ha a cikk végéről ez lemaradna…. (Előző részünk a közösségi kukkolásról ITT olvashattad, a posztolók csoportosítását pedig itt.)


Formáld Te is a világot! Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.

Minden gondolat számít. A Tied is!

                                                         Arlette

Valeria

"Page not found"

Nincs még hozzászólás

Hozzászólások letiltva