Nap mint nap szembejön az újságok címlapjain. “Végre megtalálta az igazi szerelmet, s hamarosan bővül is a család” Jön a harmadik bébi. A harmadik alomból. A harmadik nagy szerelemből. Az első 20 évesen, gyerekfejjel, a második felnőtt lányként, a harmadik érett, tapasztalt nőként.

Tudom, hogy nincs garancia a kapcsolatok örökkévalóságára. Nem is ezt hiányolom. Csak éppen, amikor azt olvasom a második apuka a nyarat a második gyermekkel tölti ( azaz a saját vér szerintijével), akkor szó sem esik az elsőszülöttről. Sem arról, hogy az apukák a gyerekeket is “csomagokban” vinnék magukkal az apás napokon.

Akkor, hogy is van ez a patchwork család? Milyen opciókkal működik?

• Minden apa a saját kölkét viszi csak el vasárnaponként. Vagyis, anya összeszedi és szétosztja- mint egy jól működő óvodában a gyerekeket- az érkező apukák közt?
• A korábbi apákat ignorálják, s mindig csak az aktuális szereplő fér hozzá az összes korábbi alom csemetéjéhez is, s természetesen “nagyon szereti őket is, jól kijönnek egymással”. Csak, ha külön költöznek, utána nem tart többet rá igényt… Mármint a többire, aki nem a sajátja…
• Ha a korábbi apák nem vasárnapi apukák, akkor vannak gyerekes és gyerekmentes hetek anyunál? A három királylány / királyfi / vegyes csoport A héten anyánál van, B héten pedig bezár a megőrző és megy az összes gyerek apukhoz?

Próbálom elképzelni a gyakorlatban a működését ennek az összeillesztett családnak, de semmiképpen sem sikerül. Amikor ezekkel a kifejezésekkel találkozom “más spermájának a szökevénye”, ” és reggelente a farkunkat fogjuk összeméregetni?”, el sem tudom képzelni, miképp tud ez működni a valóságban. Amikor azt látom, még egy óvodás lánygyerekkel a nő úgy, ahogy elsüthető egy újabb kapcsolatban, – különösen, ha az eredeti apát teljesen kizárják a történetből- addig a fiúgyerek szinte teljesen lehetetlenné teszi azt, hogy alkalmi szeretőnél komolyabb kapcsolatra tehessen szert az anya. Több gyerekről már nem is beszélve..

Vannak dolgok, amik nem törölhetőek és nem tehetőek meg nem történtté. A gyerekvállalás ilyen. Hiába szeretnénk azt gondolni, hogy a lehetőségeink nem változtak. Hiába várjuk, hogy a 21. század más, modernebb válaszokat ad a válásokra, mint a korábbi évszázadok. Talán igen. Felszínesen igen. De zsigerileg semmi sem változik. Nem változik a férfi érzése a “más gyereke szagáról” ( írásunk itt), de a nőké sem. Csak náluk ritkábban merül fel, hogy a férfi gyerekével kellene élniük. S még ritkábban, hogy saját helyett.

A patchwork család csak egy vízió, a francia romantikus vígjátékok nyomán, amikben jópofának tűnik a dolog. Többségében éppúgy kivitelezhetetlen, megvalósulatlan álom, mint új földrészeken gyökeret ereszteni és otthonra találni. Álom, ami keveseknek sikerül.

Persze, álmok nélkül mit ér az élet?- mondhatja szereplőnk. Szereplőnk, akinek az élete már önmagában egy álomvilág, amiért sokadik nekifutásra is azt gondolja, ez még mindig lehetőség.

Csak, a sok álmodozás közben róluk feledkeznek meg: a gyerekekről. A féltestvérekről, a mostohaszülők jövés- menéséről, a testvérek szétforgácsolásáról. “Mert megérdemled a boldogságot”. Meg.

De ezen az áron is kell?

Jóval elfogadóbb írásunk a helyzetről itt olvashatod. Mert minden árnyaltabb annál, mint amit egy írásból gondolhatnánk…